Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Sümegi György: Gy. Szabó Béla Homokvilága körül
magányosan kószáló, rajzi fölfedező, kívülről rögzítő. S ennek a maga kialakította magatartásnak, alkotói metódusnak is a Kiskunságban teremthette meg az alapjait, hiszen későbbi pályáján Mexikóig és Kínáig barangolt, s mindegyik útja művészeti eredményeiről metszetkönyveiben számolt be. Mit tükröznek tehát kiskunsági barangolásait mindeddig a legteljesebben összefoglaló, közölt művei? Csendes faluképeket, templomot, boltot, halkan beszélgetőket, minden föltűnés nélkül, a tájba simulóan dolgozókat, vadvizek változatos világát, szárkúpokat, eseménytelen udvarokon tollászkodó szárnyasokat, játszó gyerekeket és sziket, ősborókást, homokot, az eget kíméletlen állandósággal méregető jegenyéket, kútgémeket, egymásba torlódó, örvénylő felhők változatos rajzát, éles hangon süvítő homokvihart. Néhány portrészerű ábrázolás (Önarckép, 1939, Kun gyerek, 1943, Pásztorfiú, 1943, Disznópásztor, 1950) a sorsokhoz, az emberéletekhez való közelebb hajolást jelzi, s velük teljes Gy. Szabó kiskunsági, homoki orbis pictusa, festett világa. A táj történetébe és életlátványába fokról fokra, elemről elemre, de bizonyosan egyre beljebb kerülő művész magatartása ez. A tudatos alkotóé, aki barangolása élményeit írásaiban és képeiben egyaránt megörökítette. Talán éppen ezért lehetett volna fontos az első vázlatok, próbálkozások, az összes homokvilág ihlette műtöredék és elkészült alkotás közlése, ahogyan a házigazda Esze Tamás történész, református lelkész és Gy. Szabó levélváltásai is megmutathatnának a közölt művek és szövegek által nem érintett kérdéseket. Vagyis mindezek föltárásával és közlésével teljesebb, monografikus földolgozást kaphattunk volna. Az Alföld, az ott élő emberek és táji környezetük megjelenítésében a kiskunfélegyházi születésű, Debrecenben élt Holló Lászlónak, a gyulai Kohán Györgynek (és persze az alföldi festőknek, a vásárhelyieknek) és a kunszentmiklósi, évtizedekig Kiskunhalason élt Diószegi Balázsnak (hogy csak néhány példát említsek) is jelentős szerepe volt. És különösen Bodor Miklósnak. Az 1970-es évtizedben sok kiállítást rendeztem Bács-Kiskun megye múzeumaiban, a kiskunfélegyháziban is. Kiállításokról ismertem Bodor Miklós festő- és rajzolóművészt (akkor a félegyházi művelődési ház igazgatója), aki a táj ismerője, rajzolója volt. Egyszer kismotorján elvitt kirándulni a bugaci ősborókásba. Ott, a bugaci homokdombok (azok valódi dombok!) között értettem meg, hogy szerves ott az élet, emberé és növényé egyaránt, hiszen az elöregedett boróka széttartó ágai ugyanúgy hanyatlanak el, mint az elaggott ember. A Kiskunság rejtettebb természeti értékeire Bodor Miklós nyitotta rá a szememet. Láttam a környék legtartósabb építőanyagát, a réti mészkövet hosszú vasrudakkal bányászni Kiskunmajsa környékén, ugyanilyen követ az alpári templomalapban, láttam pusztulni tanyákat, tavasszal megduzzadt belvizeket, ereket, tocsogókban teknősbékák rajait. Hajnali harmatot, kiszáradt szikes tó (Kolon-tó) kicserepesedett csontszáraz medrében délibábot délben, kiskunsági-sivatagi homokot, mozgó homokdűnéket. Hallottam ménesek futását, csikósok elnyújtott ostorpattogtatását. Megláttam a magányosan álló, pléh krisztusos, plasztikusan faragott út menti fakereszteket. Bodor Miklós tanyákat, jelesebb épületeket, a Petőfi család kiskunsági szálláshelyeit ugyanúgy rajzolta, mint a dűlőutakra támaszkodó fájdalmas Krisztusokat, haranglábakat, útszéli feszületeket, kálváriákat, Mária-szobrokat vagy jászsági vendelínusokat. Keresése, kutatásai során kezdte rajzolni a síkság szimbolikus, ám igen bonyolult szerkezetű, szúrós vadvirágát: a szamárkenyeret. Az ő rajzain a szamárkenyér növényi labirintus, olyan konstruktív, a természet vagy a Teremtő alkotta építmény, amelynek ha elmerülünk a milliónyi kicsi szerkezeti elemébe, akkor bizonyosan csak Ariadné fonalához hasonló eszköz vezethet ki belőle. A Kék szamárkenyér keservei, örömei címet viselő rajzciklusában (1983) Bodor minden korábbi Alföld-rajzolónál közelebb férkőzött a táj lényegéhez, mondhatni, leikéhez. Egy növény szerkezetét rajzokban elemezve sejtette 109