Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Gömöri György: Levelek Szabó Zoltántól
A kezdemény érdeme a tiétek: sokfele sokféle folytatást kellene biztosítanotok. Nem gondoltatok rá, hogy az eredeti magyar szöveget esetleg ki kéne adni a „Látóhatár"-ban. Ölel mindnyájatokat Szabó Zoltán" Pár héttel az „oxfordi kiáltvány" közzététele után Sándor Andrással (aki ma András Sándor néven író neves költő és esztéta) átkeltünk a Csatornán, hogy megszervezzük, illetve megvalósítsuk követeléseink első pontját, a szovjet megszállás elleni nemzetközi diáktiltakozást. Brüsszelben a flamand diákszövetség vállalta, hogy megrendez egy ilyen konferenciát, ha azt a COSEC (a diákszövetségek koordináló titkársága) jóváhagyja. Ezzel az ajánlattal utaztunk át Leidenbe, ahol hideg zuhanyként hatott ránk a COSEC embereinek bejelentése: ne számítsunk rájuk, mert nincs értelme egy olyan nemzetközi tiltakozó gyűlésnek, amelyen a (sok helyen kommunista befolyás alatt álló) diákszövetségek vagy nem vennének részt, vagy éppenséggel ellenünk foglalnának állást. Ok mindent megtesznek a menekült magyar diákok elhelyezése és ösztöndíjhoz juttatása érdekében Nyugaton, de komolyabb politikai akciót nem tudnak vállalni. Ezután kicsit leverten tértünk vissza Oxfordba. De visszatérve Szabó Zoltánhoz. Barátságos meghívását hamarosan megfogadtuk és hármasával-négyesével jelentkeztünk nála a Roland Gardens-beni lakásán. Míg Cs. Szabó Lászlóval jól lehetett beszélgetni irodalmi ügyekről, politikailag hozzánk Zoltán állt a legközelebb, megértette, miért gondolkodtunk alapvetően „harmadik utas" módon a forradalom idején, és egy darabig még utána is egy, a szabadversenyes Nyugat és az államszocializmus között elképzelhető új politikai képződményről. Mindenesetre Szabó Zoltán 1957 elején a Londonban alapított Újság, a Magyar Szó szerkesztőjeként az oxfordiak közül többünket bevont a lap munkájába, különösen Sándor Andrást és Márton Lászlót. Viszont már 1957. március 15-én mindhárman nyilatkozatot tettek közzé, amelyben közölték, hogy (mivel nem értettek egyet azzal az Andrew Martin nevű régi emigránssal, aki a lapot támogatta, illetve próbálta szerkeszteni) kivonulnak a lap munkájából. A Magyar Szó ezután hamarosan meg is szűnt. Szabó Zoltántól a már idézett első levélen kívül még hat levelem maradt fenn, ezek közül öt 1957 és 1959 között íródott, ekkorra tehető legszorosabb kapcsolatunk. A levelek irodalmi, illetve irodalomszervezési ügyekkel foglalkoznak. 1957. január 22-én írt levelében Szabó Zoltán elég hosszan arról értekezik, hogy Csokits János őt kétszer is meglátogatta és előadta neki azt az elgondolását, hogy a Congress for Cultural Freedom című amerikai szervezet indítson az angliai Encounterhez hasonló magyar nyelvű kulturális folyóiratot. Zoltán figyelmeztette Csokitsot, hogy mi már azt tervezzük: kiadunk Eszmélet címen egy folyóiratot Oxfordban, ezért jobb, hogyha velünk együtt (és részben a mi nevünkben) jár el a francia illetékesekkel való tárgyalásai során.1 A Congress végül is a londoni Irodalmi Újságnak nyújtott éveken át anyagi támogatást. Következő levelében Szabó Zoltán lemond egy korábban megígért franciaországi „fuvart" - többünket vitt volna a Párizsban újraalakuló emigráns Petőfi-köri gyűlésre. Erre 1958. október 18-19-én került sor, nem sokkal a Magyar írószövetség külföldön első közgyűlése előtt, amit október huszonharmadikán rendeztek meg, ugyancsak Párizsban. Mint a közgyűlés hozzászólásaiból látni, Sándor András és én is amiatt bíráltuk az (akkor Londonban megjelenő) Irodalmi Újságot, hogy a lap hangütése politikailag anakroniszti1 A Márton László és Mészáros István által szerkesztett oxfordi Eszméletnek mindössze két száma jelent meg, az első sokszorosított, a másik már nyomtatott formában. Mindkettőből példány található az OSZK-ban. 101
