Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"
érzésem, hogy amikor nekitámaszkodom ennek a falnak, akkor valami élőlény mellett vagyok, aki barátságos és engedelmes, olyan, mint egy nagy fehér állat, lábait előrenyújtja, a fényre." A regény mérnöke nem magának épített, és nem is akart saját házában lakni, mintha ő már lemondott volna arról, hogy az lesz, ami lenni szeretett volna, de most a ház lakójának kívánja, hogy lakja legyen: „egyszerű dolog, tiszta és nyugodt, minden évszaknak egyaránt nyitott szív". Aki így ír, már nem kívánkozik vissza a Cuvantul-házába. Viszont valóban úgy tűnik, igazán soha sem tudott megharagudni professzorára, olykor találkoztak, és élvezték egymás társaságát. Olykor ki-kinevette, olykor elborzadt tőle. 1938 elején a király Gogát nevezte ki miniszterelnöknek, és hagyta, hadd kezdje el az antiszemita törvényhozást. Sebastian meglátogatta Nae Ionescut, aki fel volt háborodva: Hogyan lehet azt állítani, uram, a román állampolgárok egy egész kategóriájáról, hogy élőhús-kereskedelemmel foglalkoznak? Ez rágalom, és minden egyes román állampolgárnak joga van a minisztert perbefogni ezért a gyalázkodásért. Hogyan lehet, uram, öngyilkosságra és deklasszálásra kényszeríteni egymillió embert anélkül, hogy ne veszélyeztetnék magának a román államnak az alapjait? Igyekeztem megnyugtatni és arról biztosítani, hogy a zsidók lassú, sőt erőszakos legyilkolá- sa nem olyan súlyos probléma, főleg azért, mert a Vasgárda sem fog másképpen eljárni.- Tettleg így van, de szellemileg nem - válaszolta Nae. Mert kedvesem, bármekkorát is nevetsz, nagy a különbség azon ember között, aki gúnyból öl meg téged és aközött, aki ugyanezt teszi, de lelki fájdalommal." Mégis, Nae Ionescu halála mélyen megrázta Sebastiant: „Milyen furcsa sorsa volt ennek a rendkívüli embernek, aki úgy halt meg, hogy nem tudott kiteljesedni, nem valósította meg önmagát, legyőzték - és ha nem esne nehezemre, kimondanám - félrecsúszott." És halála után egy évvel a gyászmisén, látva a vasgárdistákat, keserűen tette fel a kérdést: „Mit keresett Nae Ionescu ezek között az emberek között? Mit közösködött velük?" Ezt a Nae-mítosz egyik minapi elemzője jól megírta, de a Sebastiannal való viszony túl bonyolultnak bizonyult számára, ezt már mellőzte. Okkal tette ezt, mert túl bonyolult. Kétségtelen, Sebastian, amikor újraolvashatta regényét, felfigyelhetett arra, hogy az egyszerűségkultusz a Vasgárdához vezetett, bár Nae Ionescu gyászmiséjén még értetlenkedett. Abban is észrevehette a robbanótöltetet, hogy a regénybeli Professzor, akár prototípusa kurzusa célját értékek eltávolításában látta, olyanokéban mint: „ész, individualizmus, szabad gondolkodás, pozitivizmus", mert egy érték van: „az élet", a többit „úgy távolítjuk el, mint a száraz gallyat". Fel lehet róni Sebastiannak, hogy amikor érezte és tapasztalta a Cuvantul szélsőjobbra fordulását, akkor nem lépett ki a szerkesztőségből. Vádiratában jelzi, hogy 1933 novemberében szólt Nae Ionescunak, oldozza fel. „Feloldozást" kért, a kifejezés tőle származik, érzékeltetni akarta a kapcsolat szoros érzelmi jellegét. Nae Ionescu ki is fakadt: „A Cuvántul antiszemita? A Cuvantul fasiszta? Nem érzed, hogy abszurd?" Sebastian erre „az antiszemiták megrökönyödésére" közzétette a Ion Trivale című cikkét, amelynek hőse hősi halált halt az első világháborúban. Az elesettek emlékére 1930-ban emlékművet emeltek, de az ő nevét nem vésték fel, mert zsidó volt. Sebastian ezek után úgy érezte, helyzete „teljességgel világos". Megírta többek között A revolveres ember című cikkét, amely mintegy tíz nappal azelőtt jelent meg, hogy Dúcát lelőtték. Petreu szerint ez a cikk a vasgárdistákkal való szolidaritás megnyilvánulása lett volna és a terrorlégkört fokozta volna. Az idézet azonban önmagáért beszél: „Az országot járja és lő. Úgy lő, ahogy lélegzik. Biológiai funkciója. A revolver anatómiájának része, és ha a hanyag biológia elfelejtette egy harmadik kézzel is ellátni, pótolja a hiányosságot." És „ha a dolgok így mennek tovább, a mi emberünk kénytelen lesz a revolvert géppisztolyra cserélni". Petreu bírálói szerint ez a keserű irónia megnyilvánulása. Petreu kitart az ellenkezőjénél. De hát, úgy látszik, 96
