Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"

magának, hogy ott hagyta a Szabad Románia című lapot, mert: „Az indoktrinált ostobaságot nehezebb elviselni, mint a tiszta és egyszerű ostobaságot." És mintegy saját kommunista múltjának mentségére megjegyezte: Lucretiu „Päträ§canu azzal vonzott, ami benne emberi". Hogy aztán a kommunista harcos - miután az embertelen kommunista terror kialakításában eleinte segédkezett — a börtönben emberfeletti módon állja a kínzást mindhalálig. Ha nem is szívesen írjuk le, de gondoljuk: Sebastiannak talán szerencséje volt, hogy 1945- ben az egyetemre menet elgázolta egy autó, mert útja inkább a börtönbe vezetett volna, mint máshová. Tény és igaz, zsidó íróbarátja, Camil Baltazar szerint ő volt „nemzedékének legkiegyensúlyozottabb, legtisztességesebb és legbecsületesebb tagja". Naplója megjelenésével mítosszá vált. Hiszen, mint Joseph Campbell írja: „Ha egy ember életmodell mások számára, elmondható hogy a belépett a mitológiába."

„Az ördög és az inasa: Nae lonescu - Mihail Sebastian” - ezzel a címmel (Diavolul §i ucenicul sáu: Nae lonescu — Mihail Sebastian. Ia§i, 2009) jelent meg 2009-ben a kolozsvári filozófus, költő, esszéista Marta Petreu újabb könyve, amelynek címe tökéletesen érzékelteti a tézist: Sebastian mérsékelt szélsőjobboldaliként hűségesen kiszolgálta és követte Nae Ionescut. 1933 végén megszakadt az együttműködés, de az „ördöginas", amikor Eliadével barátkozott, akkor a „metafizikai fészekben" érezte jól magát. (A fészek a vasgárdista mozgalom alapegysége, 3-13 tagja lehet, akik a főnök igazgatása alatt elmélkednek, egymásnak előadásokat tartanak, később teáztak is, amit a Kapitány betiltott. Eliade az Axa nevű fészek tagja volt, az 1937-es választásokon is indult.) Sebastian - Petreu szerint - nem tudott elszakadni „egykori cinkosaitól," és mazochista módon élvezte, hogy kínozzák, mindenekelőtt Nae. Amikor regényhőse házat épített professzora számára, akkor az író a Cuvántul-házat építette volna újra, azt, ahol egykor oly jól érezte magát, átadva magát - elsőként a nemzedékéből - a jobboldali szélsőségnek. Nem volt tehát „ártatlan áldozat". És ezért „újra kell gondolnunk a Naplót és a többi szöveget". Szélsőjobboldalisága „új fényt vet az egész nemzedék szélsőséges (jobb- és baloldali) opcióira". Petreu könyve minden korábbinál hevesebb reakciókat váltott ki. Hamisítással vádolták, a tények elferdítésével, kvázirágalmazással, karaktergyilkossággal, azzal, hogy könyve az elsőtől az utolsó szóig hamis; ő pedig nem más, mint az ördög novíciusa. És ez „érthető". Hiszen könyvének két főhőse szimbolikus jelentőségű. Nae lonescu a zseniális spontaneitásé, aki zseniket nevelt: Ciorant és Eliadét, és velük egy egész nemzedéket. És Mihail Sebastiant is, aki a demokratikus tisztaság megtestesítőjévé emelkedett. Valamennyien mítoszokká váltak. És most már mindannyiuknak vége!? Vladimir Tismáneanu, aki egész sor könyvet írt a román kommunizmusról és a kommunizmus bűneit feltáró Végső jelentés című nagyszabású és páratlan kollektív munka szerkesztője, áldását adta az ördög-inas tézisre: „Sebastian valójában fanatikus volt. Átadta magát annak, amit valamikor Thomas Mann a démonizmus extá- zisának nevezett." Kérdés: vajon nem inkább a felfedezés és az igazságkeresés extázisáról van-e szó? Kétségtelen, hogy mindeddig Sebastian több cikkéről is gondosan hallgattak. De vajon az elhallgatott cikkek ilyen alapvető fordulatot hozhatnak az ő megítélésében?

Az elhallgatott cikkek elsősorban Mussoliniről szólnak. Egyébként az egyik ilyen 1929- es cikket 2002-ben újra kiadták. Vajon annyira dicséri a dúcét? „Van valami emberi gőg annak a lénynek a látványában, aki ellenkező keretek és impulzusok, sokirányú valós mozzanatok és szándékok fölött egyetlen szándékot juttat kifejezésre, és megvan az a privilégiuma, hogy ez a szándék az övé legyen. [...] Őt fejezi ki az ország szervezete, őt képviseli a politikai mechanika, és ő diktálja a politikai formalitásokat. [...] De ebben a koncentrációban, ebben az egy kéznek és egy elmének való alávetettségben, ebben a minden perces lelki feszültségben áll a tényből fakadó buzdítás és gőg." Valljuk meg, ismerve a korabeli vezérkultuszt, olyan nagy lelkesedés azonban nem árad az idézetből és a cikk egészéből sem. Hiszen szerinte meg92