Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"
he tsz, és mert a te szenvedésed akut. Az egész világ szenved, Iosef Hechter. Szenvedünk mi is, keresztények. De számunkra van kiút, mert mi üdvözülhetünk. Tudom, te reménykedsz, reméled, hogy egyszer csak eljön a várt Messiás, fehér lovon, és akkor uralod a földet. Reménykedjél, losef Hechter. Az egyetlen dolog, amit tehetsz. H Én azonban semmit sem tehetek érted. Mert én tudom, hogy az a Messiás nem jön el soha. Eljött a Messiás - és te nem ismerted fel. Isten valamennyi jóságáért csak annyi kérettetett cserébe, hogy virrasszál. És te nem virrasztottál. Vagy nem láttál - mert a gőg hályoggal vonta be a szemed. II... Iosef Hechter, nem érzed, hogy hatalmába kerít a hideg és a sötétség?" Sebastian ezért úgy érezte, végképpen kitaszították, halálra ítélték. Valójában csak botrányra. Példátlanul visszataszító szóözönt zúdítottak a nyakába. Fasisztának nevezték, Rosenberg követőjének, regényét az első román rasszista regénynek kiáltották ki, lekommunistázták, nem is beszélve, hogy zsidóságát is gyalázták. Lehet, hogy a legnagyobb román irodalomtörténész, maga George Cálinescu, vagy egy másik, nála is képlékenyebb demokrata annak a cikknek a szerzője, amely a Kétezer év óta szerzőjét olyan „huligánként" aposztrofálta, aki „leckéket adott az intranzigens nacionalizmusból, köpött a demokráciára és az emberi jogokra", majd miután Nae Ionescu az előszóban „hátba rúgta", megalázkodott, „szidva és nyalva a kezet, amely megütötte". A zsidóság nevében Isac Ludo pedig arról értekezett, hogy a Professzor a kis kutyáját pórázon sétáltatja a parkban, aki megemelvén lábát, regényt ereszt egy hársfa tövénél. Aztán 1941-ben Cálinescu nagy irodalomtörténetében mindkettejüket, Ionescut és Sebastiant is kivégezte a tollával. Mivel Naénál - hangsúlyozza Cálinescu - a nemzetiség organikus jelenség, nincs politikai megoldás, a két tábor közül az egyiknek el kell tűnnie. „Alapjában véve ezt állítja a regényíró is. Nae Ionescu humorista, a teológiába menekül, azt juttatja kifejezésre, hogy ha nem semmisítik meg a zsidó népet, akkor az örök életre van ítélve." (Ez a bolygó zsidó mítosza, a zsidóé, aki a Golgotára tartó és tőle segítséget kérő Krisztust megütötte, mire ez örök életre ítélte.) Sebastian pedig - Cálinescu szerint - nem értette meg Nae Ionescu szofisztikáját, azt, hogy nála a következetlenség az átélés része. Nem véletlen, hogy Sebastian ezt tekintette az ellene írt legkeményebb írásnak, naplója tanúsága szerint az fájt neki, hogy írói tehetségét vonták kétségbe, Naéhoz való viszonyának beállítására nem reflektált, hiszen alig egy nappal azelőtt, hogy olvasta volna Cálinescu művét, volt professzorával álmodott, együtt mentek szülővárosukba előadást tartani. Aztán úgy érezte, megfáradt, nem kívánt Cálinescunak válaszolni. Egyébként Cálinescu nemcsak Sebastian értetlenségéről írt, hanem a Nae-tanítványokéról általában. „Hogy tanítványai nem értették meg doktrínája szubtilitását, az onnan is látszik, hogy a zsidók, akiket - a cionista otthonban is előadást tartó - mesterük judaista tanulmányai és régi libertárius politikája vonzott, meglepődtek az ellentmondáson, míg az ortodox nacionalisták magukénak vallják. A filozófus ártatlan fesztelenséggel képviselte a legellentétesebb álláspontokat, egyszer azt vallva, hogy az állam technikai eszköz, amely a nemzet fogalma fölött áll, máskor az ortodox nemzeti államot hirdette. Egy Zsidó [=Sebastian] könyvet ír fajának problémájáról és a tanító botrányos előszót ír. A zsidók antiszemitának tartják, egyes ortodoxok attól félnek, hogy főnöküket csapdába csalják. A valóságban az előszó szibillai jellegű, mindkét tábor tragikus minőségét ismeri el." Sebastian nem véletlenül akart revánsot venni saját regényéért. Nem kétséges, hogy maga is alapot adott az ilyen okfejtéseknek. Amikor a regénybeli főépítőmester az ártatlan zsidókra utalt, a regénybeli naplóíró így érvelt: „Az antiszemitizmus nemcsak, hogy magyarázhatónak tűnik nekem, de számomra egyedül a zsidók a hibásak. Ismerd el, hogy az antiszemitizmus lényege nem vallási, politikai vagy gazdasági jellegű. Azt hiszem, hogy egyszerűen és tisztán metafizikai lényegű. Ne félj. A zsidó metafizikai kötelezettsége, hogy gyűlöljék. Ez a szerepe ebben a világban. Miért? Nem tudom. Atka, sorsa. Ha úgy tetszik, az ő dolga." A folytatás még riasztóbb: „Ha ki tudnának irtani, nagyon jó lenne. Mindenesetre egyszerű lenne a dolog. De ez sem lehet. Azt a kötelezettségünket, hogy itt legyünk a világban, 88
