Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 4. szám - Markó István: "...akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!": Szabó Lőrinc keleti eszmetársai

Ez utóbbi mondás így hangzik szanszkritül: tat tvam aszi. Ezt a máhávákját dolgozza fel Szabó Lőrinc a Különbéke kötet „Ez vagy te!" című költeményében.13 Nem nehéz tehát megállapítani, hogy honnan ered a vers címe. Sőt maga a történet is pontosan megegyezik a Cshándógja-upanisadban leírtakkal. Uddálaka Aruni tanítja a fiát, Svétakétut (a versben Szvétakétu) a lét és nemlét, illetve az Abszolút (brahman) és a lélek (átman) viszonyáról. Nyilvánvalónak tűnik, hogy Szabó Lőrinc ismerte a Cshándógja-upanisad ezen fejezetét, hiszen versének öt versszaka sorrendben az upanisad 8-10., illetve a 12-13. szakaszát szedi rímbe. A történet a lélekről, virágokról, folyamokról, a fügéről és a vízbe dobott sóról szinte szó szerinti idézet a hindu szent szövegből.

Simon Zoltán utal arra, hogy ezt a máhávákját „Schopenhauer és a német romantikusok már... szállóigévé tették"14 15 a 19. század közepén. így valószínűsíthető, hogy Szabó Lőrinc német forrásból, fordításból táplálkozva írta meg ezt a költeményét.

A szerző egyik korábbi verse a hindu Násadíja15 szó szerinti fordítása (hiszen a költő nem jelzi, hogy fordításról lenne szó, csak később a Vers és valóság című kötetben írja le, hogy nem saját szerzeményről van szó).

Korábban említettük, hogy az ellentétekben való gondolkozás sok keleti tartalmú versnek lételeme. Nem véletlen, hogy ez láthatóan itt, a Rigvéda című versben is jelen van. A költeményben (pontosabban a hindu szentirat fordításában) megjelenő központi fogalmak: élet és halál, lent és fent stb. egy volt a kezdet kezdetén, ezek tehát nem feltétlenül egymással szembenálló, hanem sokkal inkább egymást kiegészítő, összefüggő dolgok. Következésképp az egységből született ellentétek látszólagosak csupán.

Sőt az Isten című vers 22. és 23. versszakában is ellentétes tárgyakkal, fogalmakkal - bűn és szeretet, rab és korbács, régi és új, gonoszság és jóság stb. - azonosítja a lírai én (vagyis a címszereplő, Isten) saját magát.

A vallások közötti őrlődés, a bizonytalanság a Rigvéda című vers legvégén is megjelenik. A teremtésre való rákérdezéskor azt a választ kapjuk, hogy csak „O, akitől van... / O tudja!... - Vagy nem tudja Őse?" Ez a gondolat azonban nemcsak a keleti hagyományokkal rokonítható, hanem a Talmudban olvasottakkal is, ami szerint annak, aki azt kutatja, mi volt a teremtés előtt, jobb lett volna, ha meg sem születik.

Ha a fenti versek szinte szó szerint ismételnek egy-egy hindu gondolatot, tanítást, akkor kijelenthetjük, hogy - Szabó Lőrinctől, aki, mint említettük, egyértelmű allúziókkal dolgozik keleti költeményeiben - egészen más történetet várnánk az Ardsuna és Siva című költemény kapcsán. Ez a költemény meglepő, sőt a címe miatt félrevezető lehet azok számára, akik jártasak a keleti mitológiában. Ardsunáról16 lehet tudni, hogy nem istenség volt, hogy azt Szabó Lőrinc leírta a Vers és valóságban e költeménye kapcsán, hanem egy ksatria, vagyis harcos kasztból való, királyfi. És, bár valóban találkozott Sivával - erről a

13 A vers egyik textológiai érdekessége, hogy a kötetbeli közlések alkalmával a vers helyén - mint az összes többi költemény címénél - csupa nagybetűvel szedik a címet, a tartalomjegyzékben pedig csak a kezdőbetű kapitális. Mindeközben az utolsó sorban ezt olvashatjuk: „Ez Vagy Te, Szvétakétu!" Vagyis a cím szavainak mindegyik kezdőbetűje nagy.

14 SIMON 1991: 57.

15 Teremtéshimnusz. Nem is véletlen, hogy ez a vers a korpuszban kétféle címmel is szerepel. A másik cím: A Teremtés himnusza. Dolgozatomban viszont az egyszerűség kedvéért a továbbiakban is Rigvéda címen teszek rá utalást.

16 Maradjunk a névnek a Szabó Lőrinc által lejegyzett formájánál. De tudjuk, hogy létezik több magyar átirat, pl. Arjuna, vagy Ardzsuna. Jelentése: „fényes", „fehér", „ezüst".

36