Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Markó István: "...akadtak jó, bölcs és szent emberek, nem csak ebben a vén Európában!": Szabó Lőrinc keleti eszmetársai
mítoszaiban a megismerés határait elemzi. "8 Ez utóbbi kötetről Radnóti Miklós így értekezik a Nyugatban megjelent kritikájában: „A Te meg a világ már a bonyolult lélek kívánkozása az egyszerűség felé. ...És új könyve, a Különbéke megérkezés az egyszerűséghez. ...A csodás elem pedig a keleti mitológia isteni teremtményeiben lép elénk, illetődön, mosolygó közvetlenséggel. Vimálá, a kurtizán, Mara, Urvasi, Dsuang Dszi, Jang Dsu, a lázadó Szun Vu Kung és a többiek."9 Radnóti kritikájában azonban nem minden megjegyzése helytálló, hiszen - ahogy később látni fogjuk - bebizonyosodik, hogy a felsorolt alakok közül korántsem nevezhető mindegyik „isteni teremtménynek". Sőt, talán egyik sem, de erről majd a továbbiakban bővebben beszélünk. Elöljáróban talán annyit megjegyeznénk, hogy Szabó Lőrincnél rendszerint Dsuang ősziként találkozhatunk egy legendás keleti bölcs, Csuang Csou - a későbbiekben Csuang-ce - nevével. Hiszen, ahogy Csibra Zsuzsanna írja egyik lapalji jegyzetében, hogy „a filozófus neve Csuang Csou [...] volt, a róla elnevezett Csuang-ce gyűjtemény [...] tartalmazza a mestertől származó írásokat is, nagyobb részt viszont tanítványainak munkáit. [...] A későbbi hagyományban azonban a művek címeit szerzőjükkel azonosították, így terejedt el [...] a Csuang-ce és a Lao-ce mint személynév. "10 Ebből is kitűnik, hogy Szabó Lőrinc nyilvánvalóan német nyelvű forrást (Wilhelm Richard) olvasott, ahol a fordítás Dschuang Dsi. „Ami él s mozog, mind úgy küzd, ahogy te" A legtöbb hinduizmussal foglalkozó alapműből is kiderül, hogy a hindu szent szövegek két részre bonthatók: a sruti („kinyilatkoztatások", illetve „hallomás útján szerzett tudás") és a szmriti („emlékezet által megőrzött tudás") irodalmakra. Azért nevezik így őket, mert míg a sruti tanításokról a bölcsek isteni kinyilatkoztatás útján szereztek tudomást, addig a szmriti szövegeknek ismert és nagy tiszteletnek örvendő szerzőik vannak. A sruti irodalmak közé tartoznak az upanisadok11 is. Ezeket a hinduk védántának, vagyis a védák12 végének nevezik. Az upanisadok olyan alapvető metafizikát, vagyis „elsődleges filozófiát" tartalmaznak, ami kiindulópontjául szolgál a hinduizmus valamennyi filozófiai irányzatának. A fő témája az upanisadoknak az átman („lélek, önvaló") és a brahman („a mindenség, az Abszolút, a világot átható személytelen isteni erő, az őseredeti Egy, a világszellem") mibenléte, illetve a kettő azonossága. A tanítások célja tehát önmagunk metafizikai értelemben való megismerése. Jól látható, hogy ezek elsősorban nem emberi bölcsességeket közvetítenek az olvasóiknak, hanem sokkal inkább megszabadító igazságokat. Egyes kijelentéseiket a máhávákjákat („nagy mondások") a végső megszabadulás verbális megnyilvánulásainak tartják. Négy ilyen „nagy mondás" létezik, amelyeknek rejtett erőt tulajdonítanak, és amelyek segítenek felismerni az átman és a brahman azonosságát. Ezek a mondások a következők: (1.) „én vagyok a brahman" (Brihadáranyaka-upanisad I. 4), (2.) „ez az önvaló a brahman" (Brihadáranyaka-upanisad II. 5, 19), (3.) „a brahman a bölcsesség" (Aitaréja-upanisad III. 1,13) és (4.) „ez vagy te" (Cshándógja-upanisad VI. 8, 7). 8 Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985. 97. o. 9 In: Domokos Mátyás (szerk.): Homlokodtól fölfelé. In memóriám Szabó Lőrinc. Nap Kiadó, 2000. 121-124. o. 10 CSIBRA. 2006:125. o. 11 A szanszkrit upanisad szó jelentése „a mester mellé való letelepedés". 12 A szanszkrit véda szó jelentése tudás. így az upanisadok a legvégső tudás forrásai. 35
