Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Patak Márta: Meddig lesz

te, talán Jézus is ilyesmit érezhetett a Golgotára menet, amikor Simon átvette tőle egy darab időre a keresztet. Kinek fényképezze tovább az eseményeket? Kinek? Mert Jézusnak egész más lehetett, ő már akkor is tudta, milyen élet vár rá a halál után.

Még két perc volt hátra az indulásig, a busz utasterében pontosan két percet sietett az óra, tehát amikor ő rápillantott, lehunyta a szemét, és azzal a gondolatszilánkkal aludt el, hogy most indulunk, akkor még két perc volt hátra. Két perc, és ez elég lett volna, hogy valaki elérje a buszt, ha nagyon siet, ha már a pénztárnál áll, utolsó előtti a sorban, hiszen ha kiadják a jegyet a viszonylatra, akkor a sofőr addig nem indul el, amíg az összes utas fel nem szállt. De azalatt a két perc alatt ugyanígy bárkinek lett volna bőven ideje, hogy leszálljon, ha mégis meggondolja magát, mégsem utazik el, valami eszébe jut, felismer egy jelet, mert a busz ablakán kinézve hirtelen megpillant egy kétségbeesetten tekingető kutyát vagy kisgyereket.

De már a buszon ült, és mielőtt elaludt, az volt az utolsó gondolata, hogy milyen furcsa, most a jegypénztáros nem kérdez semmit, csak ránéz a soron következőre, mennyivel jobb volt régen, amikor jött a kalauz a táskájával, és fáradhatatlanul kérdezte az utasokat, hogy meddig lesz.

30