Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Tandori Dezső: Elérintő
Toredek Meg az orok ej előtt megemeltem a delelot. De ez csak delután-elott, delutan-elott est-elott, delelom ez mind az orok ej előtt, ez az ej-elott, az ejelott. Különféle írásváltozatokkal, magyarázat nélkül. „Én tudom, miről beszélsz, csak azt nem tudtam, hogy arról beszélsz." Ha van effele lendulettelenseg, az volt ez. Csuggetegseglaz volt ez, verlaz, varlaz, seblaz, heglaz. A csüngés és a csüngés szavakat gyakran összetévesztem. Van független, de nincs fungetlen. Csugg és csüng. De függ bár, nem fung. Tevesztek, mint teve a tu fokán, tevesztem, kisert sok sivatagi teveszme, teve eszme. Kísértetek kísérték erdőbe, a kiserdőbe. Es közben tukán a tu fokán, osersoben. Nem az, hogy a várost nem szeretem, de sok idő telt, sok időnek kellett eltelnie - időnek, ha soknak, ha kevésnek -, időnek, hogy megint ne akarjak kimenni. Az idő telik, ürül, kitelik-e, kiürül-e, nem telik ki, nem ürül ki. Az idő nem urul ki, nem telik ki egeszen, ezert az idő veges fogalmakkal vegtelen. De vajon? Ebbe sokan beleorultek. Ennek örülök, ennek hogy itthon tudok maradni, de nem önszeretet ez, nem városellenesség. Nem önzés, magánzás. Önzés és magamzas csak néha fedi at egymást. Harmadik változat viszont nem létezik. Csüggedés vett rajtam erőt. Csüggedés vett rajtam-érőt. Csuggedes vett rajtam erőt erőnek erejevel. Erő erotlensegevel. Erőtlenség teljevei, 38
