Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3. szám - Jász Attila: Kupolahéj; Majdnem

Ezt már nem tudod utána csinálni. Vele szemben állsz. És jó, ha tudod, ezt a történetet még nem írta meg senki. Se át. Nem láthatod már a fotó túloldalát. A bácsi áll, a vakolat pereg. Övé az idő. Ha nem tetszik a szó, bárminek nevezheted.

Szeszgyáros voltam egykoron, eltűnt régen az én korom.

Vallj be mindent, idő: késel, múlsz, sietsz. S itt végre hozzám simulsz

majdnem.

Lőke-emléktábla avatóbeszéd (Taliándörögd, 2010. júl. 24.)