Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3. szám - Aczél Géza: (búcsú)galopp

a metanyelv sejtelmes foszlánya hegedül annak a rég kiválasztott

[másiknak s ha rezignáltan

ráisznak a kudarcokra azt is tudják közös lesz a vereség én valamikor

[kamaszként otthon csak

ennyit láttam s máig nem tudom ha igazán repedezni kezdtek az esték

[milyen súlya volt a vélt

kárhozatnak mert gyorsan összeőszültek áldást lehelve még a napnak hogy

[foghatják egymás

ernyedt kezét hisz az érintésben ott a fedezék egy közösen áthúzott majd

[nem évszázad persze

a történések íve mentén már bölcsebben is mozgathatod szádat

[a feledhetetlen tanúk kihűltek s változatlanul nincsen hű magyarázat vajh kik voltak ők a

[mikrostruktúrában benned létezők kik létükkel beadtak valami furcsa zsongást a zárt közösbe melyet hozott a

[másik is messziről

örökbe ha megringattuk a síró pólyát azóta vak reakciók róják bennünk az

[értelmetlen köröket

halálok víg lagzik születések válások meglazult fogak s állások keretezik

[csüggedt napjainkat

szemben kiszikkadt hittérítők özönölnek olyanok akik bármikor embert is

[ölnek de legtöbben

inkább isznak bódultán elkerülve pontatlan válaszainkat hol az értelem

[valós mércéje bennünk

és hol letudott a vég nyújthat-e még vigaszt a feledés netán a kínosan

[tápászkodónak a múltat kell feldolgoznia a tépettség mezejében meddig szűkült lelkűnkben hunnia

[és a levert fiatalság

17