Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel
- Hogyan működött ez a mecenatúra a gyakorlatban?- Az író kapott a novelláiért tizenötezer forintot, ami jelentéktelen, de mégis nagyon jó pénz volt. Az előleggel együtt kaphattunk, mondjuk, húsz-harmincezer forintot, és nem kellett érte tenni semmit. Mindössze annyi volt a feladatunk, hogy a kis könyvet bevigyük és leadjuk. És azt mondjuk, hogy ez mind kézirat. A titkárnő eltette, hogyha jön a revizor és megkérdi, hogy miért fizette ki a novelladíjat, akkor elővehesse: „Ezt a könyvet vettük meg!" Az egész mögött tehát egy szociális mozzanat is meghúzódott. És ha, mondjuk, én javasoltam egy művet, akkor erre volt lehetőség.- Hajnóczy örült, hogy első kötetének, A fűtőnek megveszik a megfilmesítési jogát?- A lehetőségnek Péter nagyon örült - terveztük, hogy keresünk rendezőt is a megvalósításhoz. Először persze megkérdeztem tőle, hogy megvette-e már valamelyik stúdió vagy a TV. Amikor azt válaszolta, hogy még nem, akkor gyorsan szóltam a főnökömnek, hogy vegyük meg a jogot. Ettől önmagában még semmi esély nem lett volna arra, hogy ebből film lesz, de ha a jog nálunk van, és valamelyik jobb rendező meg akarja filmesíteni A fűtőt, akkor hivatkozhat erre azzal, hogy: „Jó, hát akkor megírjuk a forgatókönyvet!" Sikerült elérni, hogy egészen szép összeget kapjon. Előre egyeztetett időpontban kellett bejönnie, aláírni a szerződést. Ő azonban már egy órával előbb megérkezett. A titkárnő fogadta, leültette. Mondhatom, a stúdióban lévőkre furcsa hatást tett a megjelenésével. A hideg tél ellenére semmi nem volt rajta, csak egy nadrág és egy pulóver - a pulóver alatt se trikó, se ing. Ezenkívül még egy bőr válltáska is volt nála, ami nem a legjobban záródott. A válltáska meg tele gyógyszerrel. Ahogy ott ült, a válltáskája egyszer csak lecsúszott, és az összes gyógyszer kiömlött. Az előteret beborították a pirulák - valószínűleg nyugtatok. O lehajolt - szinte meztelenül, mert fölcsúszott a pulóverje - és mintegy fél óráig szemelgette, szedte össze a gyógyszereket, aztán visszarakta ebbe a jó, de mégse eléggé praktikus táskájába. Olyan furcsa, lebegő, nem delíriumos, inkább kábítószeres állapotúnak látszott. Aláírtuk a szerződést és megegyeztem vele, hogy két nap múlva jöjjön vissza a pénzért - ennyi idő kellett, amíg mindenféle adminisztráció során eljutott a szerződés a pénztárba. Ez már nem sokkal a halála előtt történt. Én ekkor nem voltam jelen, a titkárnőtől tudom, hogy Péter ismét abban a lebegő, bár nem részeg állapotban érkezett. A pénztárosnők éppen ebédeltek. Erre ő elkezdett kiabálni, hogy jöjjenek elő a pénztárosok. Jelenetet rendezett, ami azzal végződött, hogy három rendésznek kellett lecsillapítani. Amikor nagy nehezen megkapta a pénzt, a rendészek vitték el a Filmgyár területéről. Aztán már csak a temetésén „találkoztunk". Emlékszem pontosan: igazán, valóban nagyon megható és drámai volt a temetése. Igen sokan voltunk ott. Azt hiszem, a hetvenes években publikáló íróknak valószínűleg az első és egyben utolsó összejövetele volt, ahol ugyanúgy megjelent Esterházy Péter, mint mondjuk egy másik szélsőség, Ördögh Szilveszter. A ravatalozóhoz érkezvén egy rendkívüli, nagyon különös zenét hallhattunk, amit még Péter kért, hogy azt játsszák, ha meghalna. Másra nem emlékszem, annyira a halála és a zene hatása alatt voltam. Érdekes volt, hogy abban a szerencsétlen helyzetben, a temetésen ezekkel az írókkal - akik egyébként nem esznek egymás tenyeréből - mindnyájan együtt voltunk és úgy temettük el szegény Pétert. Ezúton mondok köszönetét az író özvegyének, Fodor Katalinnak a beszélgetés végső formába öntéséhez nyújtott segítségéért. 89
