Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
baba3 esete Bukarestben (vagy már írtam volna róla?): a Kisszínházban bemutatta román nyelvű versműsorát, elegáns közönség előtt. Egyszer csak átsétált mögötte a színpadon egy patkány. Ő nem vette észre, csak a közönség egy része. Előadás után Dinu Sáraru, az igazgató (kedves fiú!) azt mondja, amolyan tósztnak szánva: biztos egy magyar patkány volt, amelyik megtudta, hogy románul szavalsz... Hát akkor - mondom én - már inkább fordítsák az embert, mint „eredetiben" kapja a köszönetét. Persze ehhez több patkány is szükségeltetik. Kedves Laci, most nem folytatom, nehogy elragadjon a hév, az írógép. Maradjunk hát annyiban, hogy üzensz valakivel, mi is a helyzet. Ne felejtsd, mindjárt itt van 1987, s a nyomdai átfutás tudtommal kb. két év! (Nehogy a Láng Guszti időérzékére bízd magad; Gusztit nem ezért szeretjük!) Baráti szeretettel üdvözöl Kántor Lajos A megtalált levelek végére kívánkozik néhány mondat. Arról, hogy természetesen újraolvastam az „ünnepi" (nyilván miattam is késéssel megjelent) Korunk-lapszámot, az 1986. áprilisi jelzetűt. Az enyém az utolsó írás benne (Csép Sándor riportja után következik): Versenyben a valósággal. Gondolatok az utóbbi két évtized irodalmáról. Hivatkozásaimban - Ivasiuc, Marin Préda, D.R.Popescu, Augustin Buzura, Iorgulescu, Uricaru mellett - szerepel Bálint Tibor, Király László, Sütő András, Pusztai János, Szabó Gyula, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Markó Béla. Természetesen Nicolae Ceaujescu is. Többnyire közvetett idézetekben, lehetőleg egy román tanulmányírónak (Grigore Smeunak) engedve át a fejlődés pártos értékelését. Amennyire lehetett. Nem tudom már, mi az a két oldal, amit kihagyattak a méltatásból. A szerencsétlen sorsú szöveg szerzőségét természetesen vállalnom kell (1986-os dátummal). Még jó, hogy vannak azok a szekus dokumentumok. És a levelek. 3 Hajdú Győző színésznő felesége 78
