Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből
szerint) a másik helyért a kérést; ezt eleve bekalkulálta a jövő évi leépítésbe, természetesen egy magyar helyet (marad tehát a 8:11, nyilván a mi kárunkra, azaz újabb vereség). -A mai napom ugyancsak érdemes rá, hogy bekerüljön ebbe az utóiratba. (Vajon minek az utója és minek lesz az elője...?) Fél tizenegykor értem be a szerkesztőségbe - reggel itthon elolvastam a Kiss János novelláját, amelyet az egy év után végre „illetékesektől" is elolvasott és „megtisztított" (tíz írástól, több mint 250 gépelt oldaltól megszabadított) évkönyvünkbe szánunk pótlásnak s azzal fogadnak, hogy Rácz már keresett. Mint kiderült, a júniusi számunkból kidobott, majd szeptemberre újratervezett, most pedig a novemberi Korunk-számba kerülő (?) színházi tanulmányomból kell sürgősen, már az itteni (megyei) előcenzúrához küldendőleg, kigyomlálni a Sebők és a Héjjá nevét, minthogy ők is beadták kivándorlási (szebben mondva: áttelepedési) kérésüket. Ez, ugye, rendben is volna, ehhez már lassan hozzászokunk - ahhoz, hogy mindenki elmegy, illetve hogy akik itt maradunk, már nem is említhetjük a múltat, az így-úgy eltávozókat. (Nincs tehát irodalom-, színház- vagy művészettörténet, mármint „romániai magyar", vagy csak csúfosan csonka.) Közbevetőleg: egyre kevesebb érvem van Laci fiam győzködéséhez, huszonkét éves korához képest túl sok pofont kap egymás után, és nem olyan edzett, mint én. Ráadásul ő már el sem indulhat itt a pályán. Tehát, folytatva a mai „Korunk-délelőttöt" (valamikor be mást jelentett ez, amikor Szabó T. Attilát, Imreh Pistát, a néprajzosokat stb. köszönthettük egy- egy ünnepi Korunk-délelőttön, még a Gáli Ernő idejében!): a feladat (a húzás) végrehajtása után visszatérően hallom, hogy Rácz tanakodik: adjon most nekem írásbeli figyelmeztetést, amiért 10 helyett csak fél 11-kor voltam bent? (E súlyos fegyelemsértés attól lett ilyen súlyos, hogy ma tudta meg a megyénél: Újvári Tünde nem tűrte szótlanul a felmondást, beadvánnyal fordult Rácz ellen, a megyei, a központi és egyéb bizottságokhoz; Rácz tehát tanul, elő akarja készíteni a következő szerkesztőségi intézkedéseket!) Egyelőre nem kaptam írásbeli figyelmeztetést, csak többszörösen kiüzent - nekem személyesen nem szólt, noha találkoztunk -, hogy a munkaidő 10-kor kezdődik. Holnaptól igyekszem pontosabban betartani az előírást. Vannak érdekesebb dolgok is a mai napra. Incze Ferenc, talán még emlékszel öreg szecessziós-szürrealista festőnkre, megkért, hogy segítsek a szatmári (hivatalos) kiállítása katalógusának összeállításában, szöveget is kért tőlem. Megcsináltuk vagy három napja, azóta járja a megyei művelődési bizottságot az engedélyért, azaz pecsétért. Ma a következőt közli vele az inspektor: nincs papírja a nyomdának, tehát úgysem lehetne a katalógust kinyomtatni; különben az a baj, hogy Szatmáron lesz a kiállítás (onnan tanácsolták, Erdős Pali, az országos képzőművészeti szövetségi alelnök, hogy itt nyomtassa a katalógust), tehát hiába él Incze Kolozsvárt, a Képzőművészeti Alap tagjaként, rájuk tartozik az ügy. Ez így persze nem igaz, hiszen még a Korunk Galériától is kérték - amíg funkcionált - az illető képzőművész lakóhelye szerinti megyei engedélyt a kiállításokhoz. (Ismét egy zárójel: a katalógusban, egy román szöveg mellett, az enyém magyarul lenne; amikor ellenőrzésre felvitte Incze a szövegeket, képeket, az inspektor kérte a román fordítást, mondván, hátha én Inczéről becsmérlő dolgokat írok, márpedig ő, az inspektor nem érti a magyarul írt szöveget; becsületére legyen mondva, hogy mosolygott hozzá; gyorsfordításban mellékeltük a gépelt román fordítást.) Aztán Incze találkozott Mircioiu orvosprofesszorral, aki itt nagy tekintély, a kolozsvári szabadegyetem igazgatója is (erre minden alapja megvan, hiszen ő a híres magyarfaló, a két háború közti magyar középiskolai oktatást megnyomorító Onisifor Ghibu államtitkár veje!); Mircioiu szereti Incze képeit, nagy műpártoló különben is, megígérte hát, hogy elrendezi a dolgot. Lehet, meg is teszi - és akkor egy nagy nemzetiségi segítségnyújtást vállalt... Egy másik: délben megkeresett egy fiatal amatőr szobrász Nagyváradról (kiállítása is volt nálunk, Benczédivel rokon világa van). A szennyvízderítő telepen dolgozik, civil76
