Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Egressy Zoltán: Szaggatott vonal
Egressy Zoltán Szaggatott vonal Egyszer adtál nekem egy pofont. Ha sokszor, sokat adtál volna, nem emlékeznék rá, de ilyen egyetlenegyszer történt, igaz, sokat hogy adhattál volna, alig találkoztunk. Van ez az ostoba tévhit, hogy a vert gyerekek hálásabbak felnőttként, jobban tisztelik a szülőket, ez faszság, biztos vagyok benne, szerintem csak jobban utálják az apjukat meg az anyjukat, ha meg nem, akkor hülyék. Tapasztalatom nincs ez ügyben, anya soha nem ütött meg, képtelen lett volna rá, és mondom, te is csak egyszer, egy téli késő délután, hétéves lehettem, ráadásul azt hittem azon a napon, hogy nagyon jóban vagyunk. Tudod, én mindig kurvára örültem, amikor jöttél hozzánk, olyan voltál, mint a Mikulás, aki ritkán jön és jóságos, naiv az ember hétévesen, nem haragszom magamra miatta, rád meg nem akarok, ezen dolgozom órák óta. Jól teltek azok a téli órák, szánkózni vittél, szánkózni is összesen egyszer mentünk, mintha tegnap történt volna; a Tabánban lehetünk, későbbi nagy elveszőhelyeden, ülök előtted a kis szánkómon, alig férünk el rajta, tartasz, átölelsz hátulról a nagy kezeiddel, becsukom a szemem, hogy érezzem, milyen, amikor teljesen rád bízom magam, száguldunk lefelé, jön szembe a havas szél, kellemetlen, küzdelmes, fázunk is, rossz és jó egyszerre, ez volt a legjobb napunk, nem akartam, hogy véget érjen. Akkor éppen nem siettél, volt időd rám, caplattál fel velem vagy kétszázszor a domboldalon, egy idő után elfáradtál, megsajnáltalak miatta, de ettől még nem kíméltelek kicsit se, kegyetlen tud lenni egy kisgyerek, újra és újra lecsúsztunk, te is élvezted, a domb alján nagy fa terpeszkedett, szerettem volna, ha minél közelebb érkezünk meg hozzá, de te féltettél, vagy engem vagy magadat, akkor azt hittem, engem, most már nem merném teljes bizonyossággal állítani, mindenesetre semmit nem kockáztattál, minden csúszásnál nagy ívben kerültük el a vastag törzset, úgy irányítottad a szánkót a lábaddal, hogy esélye ne legyen a fának, nekimenni én se akartam, de egy kis izgalom jó lett volna, mondjuk kikerülni az utolsó pillanatban, ledőlni a szánkóról, mielőtt nekimennénk, persze hülyeség, veszélyes, ebben a faelkerülésben igazad lehetett. Napokig maradtam volna veled a hóban vacogva, éhesen, szomjasan, ott haltam volna meg veled, annyira élveztem, olyan jó volt. Nehezen tudtál rávenni arra, hogy induljunk el hazafelé, alkudoztam, nyertem egy-két csúszásnyi időt, részlet 19
