Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Kántor Lajos: A szégyen éveiből

sőt több történelmi korszak problémáival, ellentmondásaival kellene szembenéznünk. És természetesen - szinte áttekinthetetlenül - számosak a „közbejött" költői események. Vajon mit idéz fel Illyés Gyulában e két évforduló, a véletlen ellenére beszédes egybeesés?- A régi Korunk szellemében szeretnék kérdéseidre válaszolni, az akkori nyíltsággal és reménységgel. Harminckettőben, akármilyen nehéz volt a gazdasági és a szellemi válság, mindenki egy jobb korszak eljövetelét várta. Az egész szellemi világ legalábbis baloldali volt. Ahhoz, hogy egy mű jó legyen, hozzá tartozott, hogy jó állásfoglalású is legyen az akkori világban. A helyzet ma is ez. Az eltelt fél évszázad keserű tapasztalatai is arra biztatnak bennünket, hogy az akkori szemléletet ápoljuk és vigyük tovább. Mindnyájan óriási vállalkozásnak ítéltük a Gaál Gáborét, aki majdnem keményen volt baloldali, de hajlékonyán tudott vitázni azokkal, akik ugyanilyen keménységgel álltak szembe vele. Az, hogy Németh László is felzárkózott vitatársai közé, az Gaál Gábor jelentőségét ábrázolja.

Az akkori nagy problémáink közé tartozott a nemzetiségi kérdés is. Nagy jelentőségű volt, hogy éppen Erdélyben adott hangot a Korunk egy olyan szemléletnek, amelyet én ma is szeretnék minél jobban érvényesíteni. A nacionalizmus és az internacionalizmus párviadala volt akkor is a legérdekfeszítőbb téma. Rólam még ma is elhangzik néha, hogy nacionalista vagyok; ez ellen úgy szoktam védekezni, hogy én vagyok az igazi internacionalista, mert kivétel nélkül minden nép számára egyforma jogokat kívánok, beleértve saját népemet, saját anyanyelvű közösségemet is. Meg vagyok győződve, hogy a román szellemi életben is épp annyi harcostársra találnék, mint a régi Korunk körében...-És a „közbejött" költői események... ?- Itt megint egy probléma újraélesztéséről van szó. Harminckettőben a legmodernebb avantgárd irányzatok voltak még divatosak. De akkor történt az a fordulat, hogy épp az avantgárd nagyon sok kiemelkedő tehetsége nem mondott le arról, hogy ne találjon érintkezési pontot a nagy tömegekkel is, vagyis majdnem az érthetőség klasszikus formájával is megbarátkozzék. Elég, ha a mi irodalmunkból József Attilát, a franciákéból Aragont és Eluard-t említem. A magam irodalmában is, visszatekintve, ilyen fejlődést tudok látni.- Nem csupán a kanonizált irodalomtörténeti ítéletre, hanem a mi fiataljainkra is gondolok, akik Illyés Gyulát mindenekelőtt mint a Puszták népe íróját ismerik meg, esetleg kötelező olvasmányaik során. A könyv számos kiadása közül egy a Kolozsvárt szerkesztett Tanulók Könyvtárában jelent meg. Miről írna a prózaíró Illyés a mai fiataloknak, mit állítana a középpontba ma, ha - az Ebéd a kastélyban és a legutóbbi, a Beatrice apródja után - ismét terjedelmesebb könyv írásába fogna? És mit emelne ki változatlanul érvényes erkölcsi-történelmi üzenetként a Puszták népéből?- Fontos, tisztázandó a Puszták népében az én célom - ezt magam is később fedeztem fel -, amely az volt, hogy egy néprétegnek ne csak az anyagi szomorú helyzetét ábrázoljam könyörtelen igaz szemlélettel, hanem a szellemi rossz helyzetét is. Ezért én akkor elég sok kritikát, ellentmondást kaptam, hogy „a puszták népét" majdnem ellenszenves hangon ábrázoltam, mint szolganépet. Azt szeretném elérni, hogy az újonnan meginduló szociográfiai szépirodalom így ábrázolja most már a Duna-völgy, a Kárpát-medence népeinek a helyzetét, vagyis az anyagi problémák mellett a szellemieket is. Ez roppant kényes feladat, csakis valamennyi itt élő nép szellemi embereinek valamilyen megegyezésével sikerülhet. Vagyis, ha mindnyájan közös területnek tekintjük Európának ezt a részét.- Közös megegyezéssel Világszerzés címet adtunk jó tíz évvel ezelőtt a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó (a Kriterion elődje) gondozásában megvalósult, Illyés Gyula válogatott verseit tartalmazó kötetnek. Talán túlzottan is publicisztikai ötlettel, a legújabb Illyés-verskötet címét kapcsolom most ide: Táviratok. Ez az általam rögtönzött ellentétezés felidéz-e valamit a költői szemlélet esetleges változásából? A költői hódításnak - az olvasók meghódításának - ma milyen útjait látja járhatónak Illyés Gyula?

58