Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 12. szám - Vajna Gyöngyi: Marsall László két versének értelmezése

„Már tudom, te paránykám vagy: másik láda-térben, s most véled én elmésen vágom félbe az első fél-ládát, fűrészemmel." Ódon-mód átkozódom, izzadtságom törölve, támad okádhatnékom.

Ám torna lábtyűt húzok, s fél-láda fél-felébe bújok a műszeremmel - már csak avval kerestem a rejtőző monádot.

Nem volt szemszegletemben semmi jelzés, a műszer K.O.-t mond önmagának.

Itt nincs szálka, de vikszos padló, hogy esem seggre (vén tanár-hang: „va bene").

Mentemben káromkodtam, mint züllött alkimista, elfelé külső térbe.

Az egész negyed részét fűrészeltem épp félbe, jócskán kisebb kazettát, hátha e partiumban a virtuális izink - Mol-tojás nincs se párja. Nyolcadolok fűrésszel, trancsírozok továbbá, már unom részletezni: százszor-százszor százas kóbli szőrhagyma-féle szektorában találtam a láthatatlan pöttyöt. Áldomást ittunk rája Heine és Boréi úrral, kik elméjük zsákjával röptében is elkaptak zárt tartományban egykor rejtőzködő kis légyfit.