Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
Akkor, amikor ezerkilencszáznyolcvankettőben Kecskemétre kerültünk, sok mindent nem láthattam előre, így azt sem, hogy éppen ebben az évben a kulturális politikában újra balos fordulat zajlik majd le, s ez megpecsételi az irodalmi folyóiratok sorsát is. Ezerkilencszáznyolcvanháromban elbukik majd a Mozgó Világ, a Forrás nehezen elviselhető vereséget szenved, ezt követően már csak utóvédharcok következnek, a Kádár-rendszer keretein belül. Nem azt mondom ezzel, hogy ezt követően nem lesznek viharok a folyóiratok vagy az irodalmi élet más területei körül, azt viszont mondom, hogy a korhangulat megváltozott, az irodalmi világ mögötti közeg átalakult, egyre erősebben gazdasági és politikai kérdéseket vetett fel, miközben a politikai irányítás ismét ideológiai jellegűvé alakult át. Németh György a Mozgó Világ történetéről írott könyvében a váltás személyes vonatkozásaival foglalkozik, azt emeli ki, hogy Pozsgay Imre kulturális miniszter helyzete menthetetlen volt, menesztették, a vele vitázó Aczél György miniszterelnök-helyettesből ismét a Központi Bizottság titkára lett, a kultúrpolitika közvetlen irányítása pedig Knopp András kezébe került.u Távolabbról szemlélve ezeket az éveket, nyilvánvaló az újabb balos fordulat ténye, Kádár János Gorbacsov fellépését is ellenérzésekkel fogadja majd. Romsics Ignác a huszadik századi magyar történelemről írott monográfiájában nem érzékelteti, hogy 1983-84 körül balos fordulat ment volna végbe, ugyanakkor jelzi, hogy ez az időszak már a különböző irányzatokba tömörülő ellenzéki mozgalmak kikristályosodásának és polarizálódása kezdetének az időszaka, ezen belül az irodalom természetesen megkerülhetetlen volt, ugyanakkor kiemeli, hogy a pártvezetésben csökkent „az önálló arculatú és Kádárnak ellentmondani merészelő vezetők száma". Romsics Ignác utal arra is, hogy az adott időszakban csak látszatintézkedések születtek, és Kádár félt a Gorbacsov által elindított reformoktól, és azoknak a következményeitől. „Bár Gorbacsov hatalomra kerülése után lényegében bármiféle reform lehetővé vált, a peresztrojka és glasznoszty perspektívái Kádárt inkább riasztották, semmint vonzották. A gorbacsovi politika sikerében Kádár vagy nem hitt, vagy sejtette, hogy az hova vezet. Emellett pontosan tudta azt is, hogy a tabuk teljes eltörlése elkerülhetetlenül fel fogja vetni saját 1949-es (Rajk kivégzése), 1956-os és 1958-as (Nagy Imre kivégzése) szerepét is. 1985 utáni politikájának vezérelve ezért az eredmények hangoztatása, a válság tagadása és a további reformok előli elzárkózás volt. "u (Folytatjuk) 11 Németh György: A Mozgó Világ története 1971-1983, i. h.: 113. 12 Romsics Ignác: i. m. 530., 532. 50
