Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Szlukovényi Katalin: Egy ornito-poétikai megfigyelés; Időjárás
Március így tavasz felé, mint az olvadékony, ázott talaj mélyrétegeiből, a lélekből is furcsa dolgok bújnak elő: virágok, giliszták, halottak. Április Még mindig nem tudom, ez-e a Szerelem, inog-binog: szélfútta kankalinfej, de a templomtorony fölött világoskék az ég, és ahol járok, a Szépvölgyi út 27. első emeleti erkélyéről a gyékényfalra rágott lyukon át egy kíváncsi kölyökfoxi vidáman tekinget kifelé. * Szétfolyik az idő, az abroszra kilöttyent tea terjeszkedő foltja, homályos Rorschach, értelmezést váró próbálkozás a reggel, könnytől maszatos arcú, taknyos kiskölyök, tócsába léphetett, csuromvíz a cipője, cuppogva lépked a térdig fröcsögő sárban, mégis, annyi nyomot se hagy maga után, mint a kiömlött teafolton átvonuló hangya. Augusztus Egy újabb reptér. Olyan, mint a többi: nagytestű gépek, apró emberek, a zöld és szürke kombinációja, erdő, pázsit, betoncsík, újra gyep, irányok, határvonalak, csupa rend: egy letisztult próza ritmusa. * Percek vannak hátra a szürkületből, már alig lötyög egy kis maradék fehér az ég alján. Fenn, a magasban nagy, súlytalan, sötét lombkoronák.
