Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Buda Ferenc: A Világ folytatása
Buda Ferenc A Világ folytatása A magamé, természetesen. Előző könyvemben - Világ, világom - ennek a tes- temre-lelkemre szabott, ám itt-ott szoros, s nem mindig otthonos univerzumnak az általam ismert (vagy legalábbis annak vélt) kezdeteit és kialakulását kíséreltem meg elmondani. Magamról rajzolnék hamis képet, ha a szilárd és megkövült magabiztosság testtartásába meredve elhallgatnám kétségeimet. Hogy miről? Legelőször talán arról, hogy rajtam, a hozzám közelállókon meg a könyvben szereplő, ezért személyesen érintett - s egyelőre még élő - rokonokon, barátokon és ismerősökön kívül vajon érdekel-e még egyáltalán valakit - no jó: valakiket - ez az egész. Hisz e lassan, ráérősen folydogáló történet bizony nemigen bővelkedik kalandos, izgalmas, fordulatos cselekményekben. Ráadásul még a többnyire visszafogott iramú eseményeket is lépten-nyomon meg-megakasztja a szerző egy-egy közbeiktatott elmélkedése, szómagyarázata vagy egyéb morfondírozása. Arról nem szólva, hogy az efféle késleltető, megtorpanásra késztető szövegbetétek - avagy: zárványok - az egyértelmű műfaji tisztázásnak is kerékkötői lehetnek. Kétségeim másik fele a teljesség s a hiányok helyes arányát érinti. Magyarán: vajon miről is beszéltem fölöslegesen, másfelől viszont mi az, ami kimaradt, noha még szólnom kellett volna róla? Nos, ami szükségtelen többletként került bele abba a könyvbe, mindazzal utólag már nincs mit kezdeni. Jó esetben akad egykét olyan jóhiszemű olvasó, aki majd az ilyesmihez is érdeklődéssel közeledik. Kevésbé jó esetben átsiklik vagy átszökken tekintete a fölöslegesnek ítélt részeken. (Legrosszabb esetben pedig - ám ezt, a továbblendítő derűlátásra törekedvén, most inkább hadd vessem ki a fejemből - félredobja az egészet.) Ami előző könyvem hiányait illeti, egyrészt a terjedelmi határokat kénytelenkelletlen megszabó válogatás - meglehet: vitatható - elveire, másrészt s legfőképp (nem mentségül, csupán tényszerű, szikár magyarázatként) a magára maradt emlékezet gyarló és elégtelen voltára hivatkozhatom. Ez utóbbit mondhatom az idejében észre nem vett s helyre nem igazított - kiváltképp nevekkel, személyekkel, eseményekkel kapcsolatos - kisebb-nagyobb, ám a dolgok s folyamatok fő sodrát nem érintő tévesztéseimről és tévedéseimről is. Ezeket - ha megfelelő módját és helyét találom - jelen munkám során igyekszem majd pótolni, illetve helyrehozni. A Világ, világom írása során egyebek közt a jelhagyás, a hiteles továbbadás vágya vezetett. Úgy gondolom, ez aligha fér össze a - talán jámbornak tetsző, ám 7
