Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Tandori Dezső: Magánvers. Pontvers. Kosztolányi-Szép
Tandori Dezső Magánvers. Pontvers. Kosztolányi-Szép Tóth Ákosnak, Szegedre. A betűk Rimbaud után szabadon. Hogy hány óra, és mennyi az idő. Ez az időnek csak részes. S egésze. Hogy. Hány óra. És mennyi. Az időnek ez egésze. S csak része. Minden és semmi, riasztó. Sirasztó lombban renni. Riasztó somban lerni. Weöres Sándornak ernyi. En: magamnyi. Nekem könnyű. Közel-félt halálom előtt életem. Megannyi. Formájában vagyok. Kesely-élt. Közel-félt, közel-sem-félt májában. Mit. Volt. Van. Lett: a három igeidő. A megszedett meggyfa maga a megszedettség. Nem szedte meg magát. Más szedte meg. Mint a meggyes lepényt. Magában. Van Gogh agyagja a meggyfal. Mögött a lepény. Valaki meggyött. Falja. Akár ingyen adom a möggyöt. Csak ne lássam őköt. így a mire-ketten gazda. Porrá leszek. Sírkövem léggé. így sem eléggé. Nem lesz ráírva: Tédé. Se NGJ. Mint Naszcenz Géni Juss. A szél susogja: Nap s nap, ide süss. 3
