Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Tarján Tamás: Visszaszámlálás: Grendel Lajos: Négy hét az élet
Tarján Tamás Visszaszámlálás Grendel Lajos: Négy hét az élet „Elszámolás kezdődne? Vagy inkább felszámolás? Vagy leszámolás? - töpreng tétován a régi családi fészekbe hosszú idő után visszatért Varga Sanyi nyugdíjas matematikatanár. —[...] Miféle leszámolás kezdődhetne? Amivel leszámolhatna, azzal ő már régen leszámolt. Elszámolni? Kinek és mivel? Ami pedig a felszámolást illeti, hát az már folyamatban vanGrendel Lajos új regényében, a második fejezet elején a kérdéshalmaz azt sejteti: a hatvanas éveit taposó férfi a négy hétre megváltozott életszituáció hatására a bizonytalanság, nyitottság, újragondolás állapotába kerül; a mérlegelést elutasító, kurta válaszok viszont azt: a kezdődő öregséget érdektelen, sematikusan szabályszerű életlezáró periódusként igyekszik kezelni a tanár. Ebbéli tévedésének krónikája a gazdaságosan, arányosan épített, céljait szinte maradéktalanul megvalósító könyv. A majdnem mindig Sanyinak mondott, tehát szépkorában is familiárisán becézett, kicsinyítve megnevezett főszereplő addig felügyel a kertes házra, amíg unokaöccse, Béla feleségestül- gyerekestül nyaralni megy az Adriára. Sanyi Pozsonyból látogat vissza az egyszerre ismerős és megváltozott kisvárosba (melybe Grendel szülőhelyét, Lévát is beleképzelhetjük. Erre sem biztatást, sem tiltást nem kapunk a részletező, anekdotikus-fotografikus cselekménye ellenére is szűkszavú, a tárgyilagos közlő funkciót a legfontosabbnak tartó regénytől.). Ami a szűk egy hónap alatt történik vele - illetve ami inkább emlékező tudatában megfordul -, szeszélyes, csapongó visszaszámlálás alakját ölti. Valószínűleg ezt adja hírül a számok nyelvén a fejezetek beosztása, mely - visszamenőlegesen - az Első részben 29.-től 20.-ig, a Második rész ben 9.-től 2.-ig terjed. Tehát a fentebb említett „második fejezet" sorszáma szerint a 18. Harmadik rész is csatlakozik az előző kettőhöz, ez szöveget nem tartalmaz, csupán számjelölést: 0. Négy hetet nem könnyű egyszerű értelmező megoldással tizenkilenc, illetve húsz részre osztani, az irányulás azonban egyértelmű, és az 2. fejezet zárása még támponttal is szolgál. Sanyi, megbízatása végeztével, hazafelé autózik az „ezer fénypontból összerakott" panorámá- jú, varázsos Pozsony irányába. „A látvány lenyűgözte - olvassuk -, mintha egy fantasztikus regény világába csöppent volna. A nehézkedés törvényeit legyőzve egy virtuális valóságba, ahol nemcsak öröm és bánat, hanem minden ellentét kiegyenlítődik [...] Csak egy tükörfalat kell áttörnie, hogy átjusson a túlsó oldalra, a negatív számok valóságába. Már nem is az utat nézte, tekintete a sebességmérő lassan emelkedő mutatójára tapadt. Néhány hosszúnak tűnő pillanat után elégedetten állapíthatta meg, hogy kocsija végre a maga elé tűzött cél eléréséhez megfelelő sebességgel száguld." E szándékkal homályosra, többértelműre hagyott fogalmazás az öngyilkos eufóriát, az önmaga fölött ítéletet hozó ember radikális döntését sem zárja ki. A Harmadik rész szöveg nélküli O.-ja ekként (is) egyesítheti az elszámolást, felszámolást és leszámolást. A Négy hét az élet könyveim rendelkezik a teljes élet „zanzásításának", virtuális felsűrítésének jelentésével, továbbá ,ennyi van/volt hátra' jelentésárnyalattal, és primer áthallásai - ,Hány nap a világ?'; József Attilával szólva: „Hány hét a világ?"; s mindenekelőtt az igényes Robert Merle-sikerkönyvre gondolva: Két nap az élet - szintén rájátszanak a bevégzés, bevégzettség tényére. Grendel epikai ökonómiája példás. Szövevényessége közepette is ismerős, jól elsajátítható, jelentésgazdag történettel dolgozik. Eleinte ugyan a keményen időbontásos, asszociatív narráció okozhat fejtörést: milyen néni, melyik bácsi, kiféle Krisztina bukkan fel? Később a 125
