Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Fazont adni egy színháznak: Bagó Bertalannal beszélget Ménesi Gábor

cepcióját a mai kor számára érvényes módon megközelíteni. Nyíregyházán rendezted meg a Rómeó és Júliái, azt megelőzően pedig Zalaegerszegen a III. Richárdof és a Hamletet. Számodra miért voltak fontosak az említett munkák?

— Shakespeare-rel találkozni valóban csodálatos élmény. Mindig meglep; miközben azt hiszem, mindent tudok róla, mindig újabb arcát mutatja felém. Nem mond el mindent, csupán leveri a cölöpöket, nem hagy vízbe fulladni, egyikről a másikra lépve tudsz előrehaladni, hagy téged is élni, mert nem féltékeny, az anyaga pedig rettentően erős. Azért is nyúlhattam Shakespeare- hez, mert rendelkezésemre állt egy komoly társulat, amellyel előadhattuk az említett drámákat. Van jó néhány darab, amit be lehet mutatni egy épülő, formálódó társulattal, ahhoz azonban, hogy egy színház Shakespeare-t - vagy akár Csehovot - játsszon, rendkívül erős, összeszokott, érett játékkal bíró társulat szükséges. Először a III. Richárdot rendeztem Zalaegerszegen, a címszerepet egy nagyon érdekes és tehetséges fiatal srácra, Szemenyei Jánosra osztottam, és az is egyértelmű volt, hogy a többi szerepet is ki tudom osztani a társulaton belül. Egy évvel később megcsináltam a Hamletet, amelynek címszerepét Nagy Péter kapta meg - aki Buckinghamet játszotta a III. Richárdban Szemenyei pedig Horatióként tűnt fel a színpadon. Az sem volt véletlen, hogy Rómeó szerepét ugyancsak Nagy Péter formálta meg Nyíregyházán. Ily módon a három Shakespeare-előadás egymásra épült.

— Jó ideje dolgozol ugyanazokkal a művészekkel, a már említett Nagy Péter és Szemenyei János mellett Holecskó Orsolya, Ligeti Kovács Judit, Ilyés Róbert és Szegezdi Róbert jut hirtelen eszembe, de hosszan sorolhatnánk még azokat a színészeket, akiknek a neve szinte valamennyi általad rendezett darab színlapján felbukkan. Milyen színészi felfogást, attitűdöt képvisel az a művész, akivel jól és eredményesen tudsz együtt dolgozni és gondolkodni?

— Azokkal a színészekkel dolgozom szívesen, akik teljes mértékben nyitottak, nagy kedvvel játszanak, nem prekoncepcióval érkeznek a próbákra, hanem arra kíváncsiak, mit tudunk közösen létrehozni. Ha mernek kockáztatni és van kedvük játszani, az engem is inspirál, és ha mindez együtt van, akkor bármi lehetséges.

— Pályádat magad is színészként kezdted. Nagyon érdekel, hogyan viszonyul egymáshoz a színészi és a rendezői attitűd. Másképp instruálja-e színészeit az a rendező, aki maga is színészi előképzettséggel rendelkezik, illetőleg fordítva: másként játszottál-e a színpadon, amikor már néhány rendezésen túl voltál?

— Minden rendezőnek játszania kell a színpadon ahhoz, hogy képes legyen belülről átélni, ami ott történik. Számomra is nagyon fontos a színészi tapasztalat, sokkal többet tudok ezáltal, jobban megértem a színészek nyelvét, és magam is könnyebben le tudom fordítani konkrét instrukciókra azokat a vágyakat, elképzeléseket, amelyek az adott darabbal kapcsolatban megfogalmazódnak bennem. Amikor színészként vagyok jelen a színpadon, teljesen alávetem magam a rendező instrukcióinak, nyitott vagyok, és arra törekszem, hogy úgy játsszak, ahogy magam is elvárom a saját színészeimtől.

119