Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész

Szolnokon összegyűjtötte az ötvenhat november elején megjelent újságokat, ezeket az ágyában őrizte, egyszer elhozta őket hozzánk.

Csak később, a megfigyelési irataimat olvasva figyeltem fel arra, hogy a „szervek" sokat tudtak kapcsolatunkról, barátságunkról.

Még azt is rögzítették, hogy Gioni meglátogatott bennünket Kecskeméten.

Szabó János Győző (1929-1986), régész, muzeológus. A budapesti egyetemen tanult őskori és népvándorlás kori régészetet, 1953-54-ben a szentesi múzeum igazgatója volt, 1954 és 1957 között a szolnoki múzeumban dolgozott, 1958-tól haláláig az egri múzeumban, őskorral, népvándorlás korral és középkorral kapcsolatos tanulmányokat publikált.

Amikor már nagyon beteg volt, felköltözött Pestre, ott látogattuk meg mi is Ágival, pár héttel a halála előtt. Szakmája jeles képviselői közé tartozott, „...kilenc nyelven olvasott, így hatalmas mennyiségű ismeret birtokában otthonosan mozgott a történeti, néprajzi és vallástörténeti témákban. Szuverén módon alkalmazta az embertan, archeozoológia és más természettudományok eredményeit. Szerénységének tudható be, hogy irtózott a közszerepléstől, remekbe szabott tanulmányai szinte kivétel nélkül magyarul jelentek meg, így sajnos a nemzetközi kutatás nem hasznosíthatja azokat" - olvastam egy tanulmányban róla.16 Halálát követően egyetemi barátai, Bóna István és Dienes István megbecsüléssel emlékeztek rá.

31.

Azt mondtam, a nyolcvanas évek elejének átpolitizálódó közegében nem tudtam megszólalni.

Ma már látom, nagy feladatnak bizonyult szellemi létezésemnek az adott körülmények között való megteremtése is.

Ez a könyv ebben a vonatkozásban is kísérlet, számomra a vele kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés az, hogy el tudok-e benne szakadni korábbi írásaimnak a szaktanulmányokhoz való kötődésétől.

32.

A folyamatok, tendenciák mindig csak a megtörtént eseményekből bonthatók ki, akkor, amikor a történések megtörténnek, sem azok súlyát, sem jelentőségét nem érezzük, néha a korábban megtörténtekhez való kapcsolódásukat sem látjuk tisztán.

Akkor, amikor Egerbe kerültünk, úgy éreztem, mintha a világ végére kerültünk volna, otthonról nézve ez így is volt, akkor a távolságok jóval „nagyobbak" voltak, mint ma, akkor Sopron alól Egerbe eljutni, vagy éppenséggel fordítva, teljes napi utat jelentett. Pécsről sem volt ez másként, ráadásul Eger Szeged von16 Ilon Gábor: Bevezetés a Kárpát-medence régészetébe. Szombathely, 1993, Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Történelem Tanszék, 347-348.

80