Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
20. A fentebb megjelölt írások közéleti-politikai vonatkozásaikkal tűntek ki. Az új irodalom olvasásának természetesen létezett az esztétikai tapasztalata is. Az újabb irodalomban, a felszín ezt mutatta, mintha kettévált volna a közéleti és esztétikai irány, névsorok, fejlődésvonalak íródtak le, szembeállítva egymással a két vonulatot. Ezt a hasadást soha nem tudtam elfogadni, az én szememben a hagyományos közéleti irodalom, s történetesen a hetvenes évek új magyar prózája, ennek a prózának a nyelvhasználata ugyanarra a helyzetre felel, ugyanannak a világnak a sajátosságait hozta a felszínre. Kétségtelen azonban az is, hogy akkor a közvetlenül politikai kérdéseket érintő irodalom ragadott magával. 21. Akár egy, akár több lap megmozdulásához a szellemi életben feltörő energiákra van szükség, ezek az energiák soha nem csak kézikönyvek által is megjelölt lapokra hatnak. A valódi szellemtörténetnek legalább a kiemelkedő szakaszokban az elágazási és csatlakozási pontok összességét meg kellene mutatnia, más nem is lehetne a feladata. Rendszerezhetem-e azt, ami az irodalom körül akkor történt? Ha történész lennék, akkor talán kísérletet tehetnék a rendszerezésre, bár tapasztalatból tudom, hogy a zárt formákból éppen a valamikori élet szorul ki. De hát nem vagyok történész, így csak a személyes emlékeimet írhatom le. Ezekben az években éreztem talán először, hogy cselekvő közösség tagja vagyok. Cselekvő közösségé, noha magamat éppenséggel a cselekvés hiányával vádoltam. A közösség megtapasztalása volt számomra a legfontosabb, még akkor is, ha mindez „csak" az olvasmányaimon keresztül történt meg, a magam részéről konkrét cselekvéshez nem vezetett. Valóban nem? Az olvasottak hatottak a gondolkodásomra, sokakkal beszélgettünk az olvasottakról, tanári munkámat áthatotta mindaz, amit olvastam, ez nem lenne elég? Ha azt mondjuk, hogy az irodalom tette a dolgát, s amikor más társadalmi területek a maguk feladatát nem végezték el, azokból is átvett a maga számára éppen elég teendőt, akkor nem is mondtunk eleget. Ebben az időszakban az irodalom a magyar társadalom számos megoldatlan problémáját mutatta meg, s alighanem csak a hatalom erős voltának tudható be, hogy az irodalomban zajló politikai mozgások nem alakultak át társadalmi mozgásokká. A hatalom nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy az irodalmi területen feltörő elégedetlenségek ne nőjenek át társadalmi elégedetlenségbe. A lehetőség adott volt, az új nemzedék gondolkodásmódját képviselő Mozgó Világban már benne 71
