Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
14. Akkor két nagy ünnep volt, az iskola is két ünnepet ünnepelt meg, november 7-ét, mondom úgy, ahogy akkor mondtuk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepét, ekkor még Petri György sem írta meg a maga Brezsnyev- versét, más tartalmat adva a „nagy októberi" kifejezésnek, és április 4-ét, hazánk felszabadulásának ünnepét. Szeptemberben kerültem az iskolába, szerződéssel, november 7-én véglegesítettek, április 4-re ünnepi műsort állítottam össze, az iskola Irodalmi Színpadának diákjai adták elő, a következő, immáron az újabb november 7-re készített műsort az iskola vezetői az ünnepség előtt legalább egy héttel meghallgatták, ebből tudtam meg, hogy azzal a korábbi műsorral valami baj lehetett. Brezsnyev 1982-ben halt meg, ezt követően írta Petri György a Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére című versében: „Mindenesetre: halott. / Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit." Amikor átgondoltam, hogy milyen versek szerepeltek az összeállításunkban, azonnal megértettem, mi okozott gondot azoknak, akik nem csak a versekre figyeltek a műsor hallgatásakor. Számomra akkor sem volt, és ma sincs ünnepi vagy más jellegű irodalom, csak úgy önmagában, s ezeken kívül, akár ezek fölött is, egy másik irodalom, vagy maga az irodalom. A műsorban a számomra akkor fontos versek hangzottak el, ezek a versek ma is sokat foglalkoztatnak. Szerepelt József Attila Elégia című verse („ Tudod-e, / milyen öntudat kopár öröme / húz-vonz, hogy e táj nem enged és / miféle gazdag szenvedés taszít ide?" - hangzott a vers számunkra akkor fontos része), szerepelt Buda Ferenc Füvek példája című verse („Most / alszik a kuszahajú mező, / alszik a rét, t a gyöngyökkel telehintett, lábon libegő / selyem-ezred, / alszik a milliós sereg. / Gondjaim ébren vannak, / éjjel is enni kérnek, / törékeny gyermektenyérrel a vállamra nehezednek. / De nékem a füvek példája erőt ád, I s az égig épülő láthatárok között / én már csak dolgozni akarok, álmomban is / dolgozni felnőtt felelősséggel, / földnek támaszkodó vaslétra-akarattal, / fejemet fölemelem, mint a füvek, a zöld katonák", ugyancsak az általunk hangsúlyozott részt idéztem), szerepelt Szilágyi Domokostól a Vád című vers, Utassy Józseftől a Szélkiáltó, akkortájt jelent meg az Életünkben, teljes, feketére nyomott oldalon, kiáltó fehér betűkkel („Jaj, ne hagyjatok magamra,/ jaj, ne hagyjatok magamra, / ne száműzzetek a dalba, / ne száműzzetek a dalba: / jaj, ne hagyjatok magamra! II Furcsa tömlöc ám az ének, / furcsa tömlöc ám az ének,/ rabja vagy, de mégse véd meg, / rabja vagy, de mégse véd meg:/ furcsa tömlöc ám az ének.// Engemet ha árván hagytok,/ engemet ha árván hagytok,/ ti is egyedül maradtok, / ti is egyedül maradtokJengemet ha árván hagytok. // Jaj, ne hagyjatok magamra, / jaj, ne hagyjatok magamra, / ne száműzzetek a dalba, / ne száműzzetek a dalba: / jaj, / ne hagyjatok magamra!"), s szerepelt Farkas Árpád Avaron című verse, a kötetből az akkor megjelölt részeket idézem: „Orra bukva az avaron, / Forogva mennyköves határon / az ember mondja a magáét, / mint akit nem vertek még szájon [...] Orra bukva az avaron, /és menni tovább mégis, / ébreszteni a nagyra nőtt, de alvó jegenyét is[...] Orra bukva az avaron, / a veszélyt megkeresni, / derékig csonterdőben is / csak menni, egyre menni, / mint kire országló erőt / s egy ilyen földet szabtak, / hogy óvja lélegzetenként / e keserves hatalmat." 66
