Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
Nagyanyám a maga világán belül az esti elvonulásai idején rendezhette el magában a világ dolgait. Az ő ideje és az én időm között már érvényesült a világnak a varázslat alóli feloldódását mutató, Max Weber által megnevezett jelenség. Nem a konkrét időben, hanem a generációk közötti időben, ahogy másutt is a generációk közti időben, de másik konkrét időben. Ez a jelenség áthatja a világot, figyelmen kívül nem hagyható következményei lettek az én életemre is, merthogy az az előbb említett varázslat, a család generációinak életét tekintve, a mi életünkben esett szét. Néha azt hiszem, időnként létezik még. S egyre többet gondolok arra, hogy akkor, amikor írásaimban feltűnt a Belső Tér kifejezés, valójában ezzel a jelenséggel kezdtem párbeszédet. Azt is gondolom, hogy ez a mostani kísérlet, kísérlet életem első évtizedeinek végiggondolására végső soron nem más, mint annak a beszélgetésnek a folytatása, immáron teljes egészében a belső térbe szorítva, az önmagámmal való párbeszéddé alakítva, amelyet elődeim folytattak a maguk Istenével. 1. Legalább annyira idegen vagy az iskolában, mint amennyire az vagy a városban. Belépsz a tanári szobába, ahol nem ismersz senkit, s téged sem ismer senki. így indul a tanári pályád. A tanári szoba az egyik legsajátosabb hely, amelyikkel az életed során kapcsolatba kerültél. Harminc-ötven-hatvan tanár lehet benne, s mindig figyeli valaki, hogy kivel és miről beszélgetsz, vagy azt, hogy éppen más kivel és miről beszélget, a tanári szoba így soha nem mutatja meg a benne lévők egyéniségét. Bemutatnak, kézbe veszed a naplót, elindulsz az aktuális osztály felé, s azon tűnődsz, hogy mit is írj majd a naplóba. Eszreveszed, hogy jön melletted egy tanár, beszélgetni kezdtek, a kicsöngetés után, míg a tanáriba igyekszel, másik kollégával találkozol, nagyszünetben bemész a könyvtárba, beszélgetsz a könyvtár vezetőjével, így ismerkedsz meg kollégáiddal, így ismered meg az iskolát. A napi megbeszélnivalókon túl nehéz bárkivel is mélyebben beszélgetned. Köz- gazdasági szakközépiskola, a meghatározó tanárok gazdasági tárgyakat tanítanak, sokan itt végeztek közülük, mindenkit és mindent ismernek az iskola történetéből. Az igazgató pártember, igaz, nem is nagyon látod. A helyettese idős már, a végtelen türelemmel viselt kiszolgáltatottság megértővé tette mindenki iránt, valójában ő működteti ezt a hatalmas gépezetet, ő állítja össze az órarendet, ő írja ki a helyettesítéseket, figyeli, ki mikor megy be az óráikra. Nem idegeskedik, ha nem lenne türelmes, már régen otthagyta volna az egészet, így csak mosolyog, ha valaki a gondjaival hozzá fordul. Rövid idő múlva észreveszed azt is, hogy vannak önmagukat fontosnak tartó tanárok, ilyen a párttitkár, aki statisztikát tanít, s a felesége is, aki történetesen magyar szakos, érzed, ebből gondjaid származnak majd. Azt, hogy a diákoknál is kádereznek, ekkor még nem tudod. A káderezés nem pontos kifejezés, annak a híre, hogy mit és hogyan tanítasz, lassan terjed az iskolában, de rövidesen érzed majd, hogy mindent tudnak rólad. Ekkor még nem sejted, hogy itteni éveid alatt barátokat találsz magadnak. 57
