Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Doncsev, Toso: Példa és jelkép: Lőrincz Csaba: A mérték

Csaba életútjának kettősségét - erkölcsi alapokon nyugvó elméleti munkásságát és az elmélet gyakorlatba történő átültetésének iszonytató, emberpróbáló nehézségeit. Világnézete, morálfilozófiai beállítottsága konfrontációra késztette környezetével, a szocialista, posztszocialista társadalmi valósággal. Szembeállását és küzdelmét őszintén, érzékletesen, lényeglátóan Bíró Gáspár, a barát, a földi, az állandó vitapartner idézi fel búcsúbeszédében: „...Te vagy, még mindig te vagy az egyetlen, számomra hiteles idealista, ha nem veszed rossz néven, romantikus ezen a környéken. S ez kötelez." „Az idealizmusod nagyon zavart, mert egyszerűen a valamikor megtagadott énemet láttam visszaköszönni. Igen, valamikor én is az voltam, de Afrika meg más ügyek a földhöz vágtak, ráragasztottak a cinikus realizmusra, ami mint soha nem elérhető, kívánatos gyümölcsöt üldözte a teáltalad vallott idealizmust... Ha valaki komolyan vette valaha az erkölcsileg megalapozott politikai dolgokat, az te voltál. Láttam, hallottam, éreztem, hogy mindez számodra élet-halál kérdés. Amikor ezt nekem többször kifejtetted részletesen, először úgy 1989-90 táján, egyszerűen nem hittem el. El kellett telni majd' húsz évnek, hogy átértékeljem az akkori véleményemet. Mindig mondtad pedig, hogy egykoron haza akarsz menni. Ezt sem hittem el addig, amíg saját szememmel nem győződtem meg róla, hogy mennyire mélyen van benned a szeretet, sőt szerelem az erdélyi, az uzonkai, a sepsi, s még lehetne folytatni, táj iránt. Ez az enyém, a miénk, mondtad, kitekintve az autó ablakán. Most már értem, Csaba. Akkor nem teljesen... A véleményemet az idealizmusodról továbbra sem vagyok hajlandó alapjaiban megváltoztatni. Azt viszont el kell ismernem, korrekcióra van szükség. S ez a te múlhatatlan érdemed." Meggyőződésem, hogy Lőrincz Csaba nem volt idealista, hanem olyan realista, aki mert álmodni, ugyanakkor volt ereje kitartóan szembe úszni az árral, konokul következetesen. Állításomat nem csak személyes benyomásaimra alapozom. Pethő Sándor, de az emlékezők jó része, főként Klein András tényállításai támasztják alá és nem utolsósorban Lőrincz Csaba maga, aki a helyzetre, a Ceaucescu-diktatúra körülményeire alkalmazott politikai-erkölcsi credóját a Securitate házkutatása után már 1984-ben megfogalmazta és kifüggesztette szobája ajtajára.

„Provizórikusán emlékezetbe vésendő:

Ebbe a szobába csak olyant engedsz be, akiben feltétlen megbízol.

1. a) Ügyészségi engedéllyel bárkit beengedsz.

1. b) Igyekszel meggyőzni a családot, hogy a szoba a kapunál kezdődik.

2. Állandóan szem előtt tartod, hogy 100%-os biztonság nincs.

3. Nem hazudsz sem magadnak, sem másnak, ha nem feltétlenül szükséges.

3. a) Ha valaki felelősségre von, mert hazudtál, így felelsz: »Mutassa a letartóztatási parancsot, bizonyítsa be, hogy hazudtam, s viselem a törvényes büntetést.«

3. b) A3, a pont a tetteidre is érvényes.

4. Helyváltoztatásra csak hiteles okmányokkal vagy erőszakkal kényszeríthetnek.

5. Bátor vagy és körültekintő minden körülmények között."

Lőrincz Csaba maga számára öt pontban összefoglalta a lehetséges és eredményes civil ellenállás, a szellemi szabadságharc elvi és módszertani kiskátéját a kommunista rendőrállam körülményei között. Bátor volt és nem vakmerő, következetes, megfontolt és nem elvtelen hebehurgya, és élete végéig ilyen is maradt, önmérsékletet és felelősségérzetet tanúsító politikai stratéga.

Lőrincz Csaba 1959. augusztus 7-én született Sepsiszentgyörgyön. A híres székely Mikó Kollégiumban érettségizett, majd Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. Tagja volt a nyolcvanas évek legjelentősebb romániai ellenzéki műhelyének, a Limes Körnek. 1986-ban névházasság révén Budapestre települt. Az Országos Széchényi Könyvtárban helyezkedett el. Hamarosan megismerkedett Németh Zsolttal, a Fidesz kisebbség politikusával, akihez élete végéig szoros baráti és munkakapcsolat fűzte. Kutatóként, egyetemi oktatóként, szakértőként, köztisztviselőként és 2000 és 2002 között a Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként, majd haláláig az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának főtanácsadójaként dolgozott. Németh Zsolttal motorja volt a nagypolitikai tényezővé váló bálványosi-tusványosi folyamatnak, és a kedvezménytörvény megalkotásának. A Fidesz kisebbségi, külpolitikai és nemzetpolitikai szakértőjeként ellenzéki, kormányzati, majd ismét ellenzéki pozícióban stratégiai formálója volt a magyar külpolitikának és különösen a magyar-magyar kapcsolatok alakításában játszott meghatározó szerepet.

223