Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Fekete J. József: A rend keresője: Buda Ferenc köszöntése

tartásmodell mű általi leképzése, a poétika nyomvonalán felvonuló morális és gerinces magatartás, ethosz a szó hérakleitoszi értelmében.8 Buda Ferenc költészetében és prózai munkáiban9 az említett ethosz jelentős mértékben a közéletiség fogalma köré szerveződik. Magában foglalja a közös­séggel azonosulás empatikus készségét, a szegények, elesettek, kiszolgáltatottak, jogfosztottak iránti morális és szociális érzékenységet. Olyan világszemlélet ez, amit vélhetően szülőhelye, Debrecen miliője, vallási és nevelési közege eleve tar­talmazott, és ezt az erkölcsi alapvetést kétségtelenül segítette a Közép-Ázsiában megismert, török nyelvű pusztai népek gondolkodásmódjának, életvitelének, mítoszainak, meséinek, népköltészetének megismerése, személyes találkozása ezekkel a népekkel Kazahsztán és Kirgizia földjén. Az örökölt és megszerzett morális tartás Buda Ferenc költészetében a magyar líra heroikus, sorsvállaló, közösségben gondolkodó, de egyediségét is hangsúlyozó vonulatával párosul. A daltól indul, és bármilyen formabontó megoldásig is ér, versében a szónak, a ritmusnak, a rímnek súlya van, dobban valami, sámándob, bakancs, szív, hogy beleremeg a lélek. Szóhasználata szikár, mintha a köznyelvet és a költészetet szeretné harmonizálni, miközben a magyar romantikától a XXI. századig vezető poétikai utak során már megterhelt kifejezéseket, szóképeket, szimbolikussá nőtt szavakat, képeket von költeményébe, őrizvén a hagyományt, de ezek zömét az eredeti előfordulástól idegen szöveghelyzetbe hozza, nemegyszer ironikus keserűséggel forgatja meg őket tengelyük körül, így az önkifejezés sajátos, csor­bítatlan, de mégis eredeti funkciójukra alkalmatlan eszközeivé teszi őket. Buda Ferenc versének van közlendője, a verset a gondolatátvitel eszközeként kezeli, lehetséges olvasatait igyekszik az azonosítható és értelmezhető jelentés körében tartani. Ennek érdekében lapidáris a megszólalása, a terjengősség áll tőle legtávo­labb: minden versében összegez, sűrít, tömörít, egyszerűsít, s ami a legfontosabb: megtisztít. Megtisztítja a verset a fölösleges ékektől, díszektől és sallangoktól, ugyanakkor a versbefogadót is mintegy mentális salaktalanításra veszi rá. Drámai erővel fogalmazza meg az egyéni és a közösségi szabadságigényt úgy, hogy abban a történelmi és a nemzeti identitás fogalmazódik meg. Buda Ferenc azzal őrzi a nemzeti és etikai értékeinket, hogy versében meg­szenvedi a jelent. Mert a költő már csak ilyen, idegvégződései túlnőttek epider­miszének határán. 8 Ethosz antropo daimon - az ember sorsa jelleme. 9 Buda Ferenc: Rendkeresés. Jegyzetlapjaimból. Holnap Kiadó, Bp., 2009. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom