Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Fekete J. József: A rend keresője: Buda Ferenc köszöntése

tartásmodell mű általi leképzése, a poétika nyomvonalán felvonuló morális és gerinces magatartás, ethosz a szó hérakleitoszi értelmében.8

Buda Ferenc költészetében és prózai munkáiban9 az említett ethosz jelentős mértékben a közéletiség fogalma köré szerveződik. Magában foglalja a közösséggel azonosulás empatikus készségét, a szegények, elesettek, kiszolgáltatottak, jogfosztottak iránti morális és szociális érzékenységet. Olyan világszemlélet ez, amit vélhetően szülőhelye, Debrecen miliője, vallási és nevelési közege eleve tartalmazott, és ezt az erkölcsi alapvetést kétségtelenül segítette a Közép-Ázsiában megismert, török nyelvű pusztai népek gondolkodásmódjának, életvitelének, mítoszainak, meséinek, népköltészetének megismerése, személyes találkozása ezekkel a népekkel Kazahsztán és Kirgizia földjén. Az örökölt és megszerzett morális tartás Buda Ferenc költészetében a magyar líra heroikus, sorsvállaló, közösségben gondolkodó, de egyediségét is hangsúlyozó vonulatával párosul. A daltól indul, és bármilyen formabontó megoldásig is ér, versében a szónak, a ritmusnak, a rímnek súlya van, dobban valami, sámándob, bakancs, szív, hogy beleremeg a lélek. Szóhasználata szikár, mintha a köznyelvet és a költészetet szeretné harmonizálni, miközben a magyar romantikától a XXI. századig vezető poétikai utak során már megterhelt kifejezéseket, szóképeket, szimbolikussá nőtt szavakat, képeket von költeményébe, őrizvén a hagyományt, de ezek zömét az eredeti előfordulástól idegen szöveghelyzetbe hozza, nemegyszer ironikus keserűséggel forgatja meg őket tengelyük körül, így az önkifejezés sajátos, csorbítatlan, de mégis eredeti funkciójukra alkalmatlan eszközeivé teszi őket. Buda Ferenc versének van közlendője, a verset a gondolatátvitel eszközeként kezeli, lehetséges olvasatait igyekszik az azonosítható és értelmezhető jelentés körében tartani. Ennek érdekében lapidáris a megszólalása, a terjengősség áll tőle legtávolabb: minden versében összegez, sűrít, tömörít, egyszerűsít, s ami a legfontosabb: megtisztít. Megtisztítja a verset a fölösleges ékektől, díszektől és sallangoktól, ugyanakkor a versbefogadót is mintegy mentális salaktalanításra veszi rá. Drámai erővel fogalmazza meg az egyéni és a közösségi szabadságigényt úgy, hogy abban a történelmi és a nemzeti identitás fogalmazódik meg.

Buda Ferenc azzal őrzi a nemzeti és etikai értékeinket, hogy versében megszenvedi a jelent. Mert a költő már csak ilyen, idegvégződései túlnőttek epidermiszének határán.

8 Ethosz antropo daimon - az ember sorsa jelleme.

9 Buda Ferenc: Rendkeresés. Jegyzetlapjaimból. Holnap Kiadó, Bp., 2009.

33