Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Pintér Lajos: Férfikönnyek
hemyótalpait. Épp most kellett ennek is történni, gondoltam, szegény anyám mit gondol rólunk, hol élünk. Itt látogatott meg bennünket Buda Feri. Lementünk sétálni, szétnéztünk a környéken. Betonsivatag, ez volt a környék, a lánctalpak járta Nyíri út, por, a betontörmelék között szőlőtőkék, jelezvén, hogy a lakótelep helyén minap még szőlőskertek voltak. Feri kézen fogta Lajos fiamat és bandukoltunk. Mellettük még áldott állapotban lévő feleségem és én. Apró semmiségekről beszélgethettünk, amikor egyszer csak észrevettem, hogy Feri könnyezik. Nagy cseppekben folynak le arcán a könnyek, szemérmesen, férfi módra, de Feri sír. Nem kérdeztem tőle semmit. Tudtam, hogy a kisfiam örömére sír, örül a gyermeknek és örül a születendő gyermeknek. Meghatottságától könnyezik. Nem szóltam semmit, mintha észre sem vettem volna. Most, harminc év múltán köszönöm meg ezt a szolidaritást, a baráti egymásra gondolás ezen férfikönnyeit. 23
