Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Kapecz Zsuzsa: Nem mondom meg a nevem: (Petőcz András: Másnap - Feljegyzések a háborúból)
Kapecz Zsuzsa Nem mondom meg a nevem (Petőcz András: Másnap - Feljegyzések a háborúból) Petőcz András 2007-ben publikálta Idegenek - Harminc perccel a háború előtt című regényét. A történet főhőse és narrátora egy nyolcéves kislány, akit a hazugságra és erőszakra kódolt világban, megannyi brutalitás után, egy rejtett alagútban látunk utoljára, amint a szabadságot ígérő szomszéd országba szökik. A regényben olyan falvakat és városokat ismerünk meg, ahol mindenki idegen, menekülő civil vagy megszálló katona. Végig nem derül ki, pontosan hol és mikor történik mindaz, amiről a kislány mesél. Valahol Európa peremén járunk, mondta a szerző egy interjúban, de asszociálhatunk ázsiai, afrikai, dél-amerikai helyszínekre és etnikumokra is. Talán a huszadik, talán a huszonegyedik században vagyunk, ez sem konkretizált, csak az bizonyos, hogy harminc perc múlva kitör a háború, és az, hogy a közelmúlt történéseit figyelembe véve, a fikciót gyalázatos módon mindig felülírja a valóság. Az Idegenek elnyerte a Márai-díjat, és erős kritikai visszhangja volt. Számosán méltatták a téma- választást, a nyelvi bravúrt, és Camus, Kafka, Füst Milán, s a kortársak közül Ágota Kristóf hatását érzékelték. „Már-már rémületesen könnyen olvasható Petőcz műve. Sehol egy felesleges mondat.. .Pattognak a rövid sorok, katonásan...Nagyon rapid, s intenzív ez a nyelv. ..Hatásvadász? Lehet. Nem tudom. De hogy hatásos, az biztos!" (Fodor Tünde). „A tagolás... furcsa szaggatottságot visz a szövegbe, és sajátos prózaritmust alakít ki... a ritmus meghatározza az olvasás élményét" (Rónai András). A regény zárt, romlott világa, a valódi nevét letagadni kényszerülő „Anna" esendősége és bátorsága, a beszláni túszdrámára és más terroreseményekre vonatkozó áthallások, a Für Elise és az Örömóda dallamait elnyomó pattogós katonainduló harsogása sokáig kísérte, mondhatni kísértette az olvasót, ezért fokozott kíváncsisággal vártuk a folytatást. Az idei könyvhét egyik újdonságaként jelent meg a Másnap - Feljegyzések a háborúból című kötet, a Nórán Könyvesház gondozásában. Petőcz a második regényt is egy Camus-idézettel indítja (míg az alcím Dosztojevszkijt juttatja eszünkbe). Az Idegenek mottója a Közöny egyik részlete: „Talán az arcán mozgó árnyék miatt volt olyan, mintha nevetett volna”. Camus regényének eredeti címe, L'etranger, szó szerinti fordításban: az idegen. Petőcz, aki évekig élt Franciaországban, egy interjúban beszélt arról, hogy napjainkban mennyire fontosnak érzi a különbözőséget, a kívülállást, a másságot, a marginális létet, s önmagát is egyfajta értelmiségi passzív rezisztensként határozza meg: „Mindannyian idegenek vagyunk, még a szülőföldünkön is." Erre rímel a regény karakterei közül az öreg Gersom alapállása: „Illegalitásban élek ebben a városban, ahol megszülettem, ahol nevelkedtem. Apró lakásban, huszonhét négyzetméteren húzom meg magam... Illegalitásban szeretek létezni, mert ezt tartom egyedül értelmes cselekvésnek..." A Camus-szöveg másik fontos eleme az árnyék. A magyar nyelvnek van egy szép kifejezése a lélektelen létezésre, hogy valaki csak árnyéka önmagának. Nem véletlen, hogy a Másnap is egy Camus-idézettel kezdődik: „Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján." Igen, a második könyv a balsors krónikája, Anna valódi sorsa ugyanis az alagútban, mint egy sírban, lezáródott. Már korábban, nagyjából apja eltűnésének idején véget ért a valamennyire védettnek nevezhető gyerekkor, anyja halálával pedig szálegyedül maradt az ellenséges világban, s innen kezdve már csak önmaga árnyékaként vesz részt az eseményekben. Valójában nem bízik senkiben, még a gondtalannak tűnő kamaszkori években sem, a számára fontos embereknek, hiába kérdezik, nem mondja meg az igazi nevét, nem mutatja az igazi arcát, akárhogy próbálkozik Amelie, Sophie, Gersom. Nomen est omen, az időközben felnőtt nővé érő Anna más nevet is használ néha, de Anna-Aysa mindig csak egy ámyékéletet él, a pártfogó-nevelő Sophie kényelmes lakásában ugyanúgy, mint a föld alatti óvóhelyen. A szépség és a szabadság iránti vágy végül arra készteti, hogy a látszólagos biztonságból a tengerparti apartmanház 101
