Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Hell Roland: Életútinterjúk a Kádár-korszak néhány vezető politikusával
- 1962-ben a Központi Bizottság póttagja, majd 1966-tól rendes tagja lett. Véleménye szerint miért éppen Önre esett a választás?- Véleményem szerint azért, mert 1959-ben, mikor befejeződött Nádudvaron a mező- gazdaság szocialista átszervezése, egyik hétről a másikra 10 000 hektár holdat hoztak be a parasztok a tsz-be. Mi úgy lettünk 16 000 hektáros termelőszövetkezet, az ország legnagyobb termelőszövetkezete, hogy nem egyesülésből jöttünk létre, hanem a parasztok maguk hozták be a földet. Négy termelőszövetkezet volt Nádudvaron, a másik háromba alig léptek be. Hozzám, a Vörös Csillagba viszont tömegesen. Ezt a politika nem hagyhatta figyelmen kívül. Rám Fehér Lajos figyelt fel. Azt hiszem, ezért lettem országgyűlési képviselő, és ezért választottak be a Központi Bizottságba is.- A másik három szövetkezet miben különbözött a Vörös Csillagtól?- Azok gyengén vezetett agrárproletár szövetkezetek voltak. '56-ban szétestek, aztán ismét összeálltak, miénk viszont nem oszlott fel. A parasztság látta a különbséget, ezért inkább hozzánk léptek be. Itt köszönt vissza az, hogy 1953-ban, mikor kizártak a pártból, nem zártam ki a kulákokat a tsz-ből.- 1967 és 1989 között a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöki tisztét is betöltötte. Mikor és hogyan vetődött fel az Ön jelölése?- Mivel az ország legnagyobb termelőszövetkezetének elnöke voltam, ezért ha valahol agrárpolitikáról volt szó, mindig meghívtak. Fehér Lajos vitt be a párt mellett működő Szövetkezetpolitikai Munkaközösségbe. Itt merült fel, hogy létre kellene hozni egy érdek- képviseleti szervet a termelőszövetkezeteknek. De nem szakszervezeti, hanem gazdálkodási szinten, és ezen keresztül kell a tagok érdekeit képviselni. Tárgyaltuk is ezt a kérdést néhányszor a Fehér elnökletével működő Szövetkezetpolitikai Munkaközösségben. Én kezdettől elleneztem, mert nem láttam értelmét, hogy egy a SZOT-hoz hasonló bürokratikus kirakatszervezetet hozzunk létre a mezőgazdaságban is. Végül mégis létrejött a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT), és a Politikai Bizottság engem jelölt az elnökének. Pedig háromszor is a létrehozása ellen szavaztam, mondván, hogy nincs rá semmi szükség! De nem volt igazam. Később én is beláttam, hogy szükség van a TOT-ra, mert tényleg képes szolgálni az agrárium érdekeit. Csökkent a nyugdíjkorhatár, kiegyenlítődött a parasztok jövedelme, a termelőszövetkezeteken keresztül egyben a parasztság érdekeit is képviseltük. A TOT-ban nem következett be az, ami a szakszervezeteknél, hogyha valaki párttitkárnak nem volt jó, akkor áthelyezték valamilyen szakszervezeti funkcióba. A TOT tisztségviselői csak tsz-tagok lehettek. Kifejezetten „szakmai" érdekképviseletként tudtunk működni.- Véleménye szerint minek köszönhető, hogy az 1985-ös kongresszuson a Politikai Bizottság tagjává választották?- Erre nem tudok egyértelműen válaszolni. Gáspár Sándor volt a jelölőbizottság elnöke, ő mondta, hogy jelölni fognak a Politikai Bizottságba Hámori Csabával és Grósz Károllyal együtt. Kérte, hogy másnapra adjak választ, hogy vállalom-e. Végül elvállaltam, mert arra gondoltam, hogy az elért pozícióinkat így inkább meg tudjuk tartani. 1985-ben ugyanis már számos jele volt a problémáknak az országban: csökkent az életszínvonal, kritikus szintet ért el az eladósodás. Kádár behívott magához a kongresszus után egy héttel, és azt mondta, történelmi mulasztást pótoltak azzal, hogy engem beválasztottak a PB-be, hiszen a másik két osztály képviselői is bent vannak a testületben. Én erre megemlítettem, hogy Losonczi elvtárs is PB-tag. Erre azt felelte, hogy: „ki emlékszik már arra, hogy Losonczi is paraszti származású volt?" 90
