Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Ferkov Jakab: Két csongrádi volt hadifogoly vallomása
határt. Első lakói is a lengyelekből, illetve finnekből kerültek ki. 1941 közepén 8 hadi- fogolytábor működött, de a gyors német előrenyomulás következtében ez a szám az év végére háromra csökkent. A következő év júniusában 6 elosztótábort létesítettek azzal a céllal, hogy a fronton működő különböző alakulatoktól mielőbb átvegyék a hadifoglyokat, 3 hétig tartsák őket karanténban, és szervezzék meg a hátországi táborokba való átszállításukat.8 Pár hónappal később, a német csapatok sztálingrádi kapitulációja után újabb hadifogolytáborok kialakítására lett szükség, s ezért 1943 tavaszán már 35 tábor működött, melyek teljes befogadóképessége 201 400 fő volt. Ugyancsak ebben az esztendőben alakult ki az a hadifogolytábor-rendszer, amely magába foglalta a hadseregek átvevőállomásait, a fronton működő gyűjtőállomásokat és átvevő-továbbító táborokat, valamint a hátországban működő állandó nagyobb közkatonai és tiszti táborokat. A kényszermunka gondolata mint a legyőzöttek jóvátételi kötelezettségének fő formája 1943-ban vetődött fel. Sztálinnak ezt a követelését a szövetséges hatalmak kormányai is elismerték, mert úgy látták, hogy a Szovjetunió katasztrofális gazdasági helyzete és a kimerült munkabázis ezt indokolttá teszi. A hadifoglyok munkában való alkalmazásáról az első utasítások 1943 áprilisában jelentek meg. A munkaidőt a fizikai állapotuktól függően állapították meg, de figyelembe vették a szakképzettségüket is. Három munkaképessé- gi kategóriát állapítottak meg: az elsőbe azokat sorolták, akik alkalmasak voltak bármilyen fizikai munkára, a másodikba csak a közepesen nehéz munkára képeseket, míg a harmadikba soroltak mentesek voltak a munkától, illetve csak táboron belüli könnyű munkára lettek beosztva. Teljesítményüket két tényező befolyásolta leginkább: az élelmezés és az egészségügyi ellátás. Mivel azonban a háború által lerombolt ország nem tette lehetővé még saját állampolgáraik normális táplálását sem, a hadifoglyok számára még annyi sem jutott. Élelmezésük javítására a legkülönfélébb forrásokat használták fel: különböző kisegítő gazdaságok termékeit, halászatot, vadon termő füvek, bogyók és gombák begyűjtését stb. Mindezek következtében a hadifoglyok munkájának felhasználása sem ekkor, sem később nem játszott lényeges szerepet az ország gazdasági életében.9 A háború vége felé haladva a hadifoglyok, és ezzel együtt a táborok száma is gyorsan nőtt. Utolsó évében összesen 222 új tábort és 2713 táborrészleget létesítettek, miközben 99 tábort és 1080 táborrészleget számoltak fel. A háború befejeződése után, 1945 júliusában, már 2 688 275 hadifogoly volt különböző szovjet táborokban és egyben az összetételükben is egy minőségi változás ment végbe: megkezdődött a betegek és rokkantak hazaszállítása, míg másokat átszállítottak a hátországi táborokba. Az orosz levéltári források szerint az összlétszámból 622 ezret nyilvánítottak munkaképtelennek, és az első szállítmány, 225 ezer fő, 1945 júniusában indult haza, a második, 387 ezer fő pedig augusztusban.10 A második világháborús magyar foglyok legkorábban 1941 második felében jelentek meg a szovjet hadifogolytáborokban.11 A mai kutatások, a táborok fennállásának teljes időszakát tekintve, a magyar foglyok számát 541 530 főben maximalizálják, amelybe az elhurcolt polgári személyek száma is beleértendő. Ez utóbbiak közé tartoztak a kollektív felelősség elve alapján elhurcolt magyarországi németeken és az ún. „malenkij robot"-ra elhurcoltakon kívül azok a civilek is, akiket a szökött hadifoglyok helyébe fogdostak össze 8 Ezekbe azonban, Sztálin parancsára, már a német fogságot túlélő szovjet katonák is bekerültek. - Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban... i. m. 7-8. 9 Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban... i. m. 9-10. 10 Uo. 14-15. 11 Uo. 8. 66
