Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Tolnai Ottó: Benes József és Gerle Margit szegedi tárlata elé
mította őket. Nem értik, hogyan lettek egyszerre csak céltáblává. Megmerednek. Mert, villan át az agyukon, ha nem mozdulnak, akkor talán nem húzzák meg a ravaszt. Mert mind a 100 szobában azt a bizonyos hollywoodi filmet forgatják, illetve vetítik a szálloda televíziójában. Míg tovább hallgattam Benest, én most meg már a száz (100) film továbbforgatásába kezdtem, mert hát a hollywoodi filmekből sosem elég, majd mindegyikből csinálnak még két-három folytatást is... Hogyan lőnek le egyszerre 100 embert úgy, hogy nem lövik le, hogy az a 100 ember ugyanakkor jól szórakozva nézi a jelenetet a szobájában lévő tévékészüléken. Sosem is izgalmasabb játékot, sosem is szórakoztatóbb turizmust... Először talán valami autó reflektora által az őszi-téli éjszaka ködére vetítődő végtelen figurából indultam ki, meséli, de már többször is írtak erről, teszi hozzá. Úgy tűnt, ez a végtelen figura végigvágódik az egész Alföldön, az egész ijesztő pusztán. És úgy is rajzoltam, festettem, szitáztam, fújtam meg festékszóró pisztolyommal (lám, immár az én kezemben is ott a pisztoly), ugyanis én mindig a földre, a padlóra helyezem a papirost, a képet, csak később állítódik fel, s ahogy felállítódnak, mindig meglepődöm, hogy szinte gólemekké magasodnak. Hol elkeskenyedve, akárha egy vertikális galandféreg, hol pedig kigömbölyödve, monumentálisán meghízva, mint ahogyan egyes régi törzseknél, ahogyan ketrecekben hizlalták az asszonyokat, mert annál szebb volt számukra az asszony, minél kövérebb lett, a nagy husikák voltak a szépek, de hát a nőfétisek egy része is kövér hústömegeket mutat, elég a Willendorfi Vénuszra gondolni, másik részük viszont ezeknek a fétiseknek is elkarcsúsodik, szinte tűszerűvé lesz, Giacometti figuravilága például ezekhez az elvékonyodó fétisekhez kötődik. Vegyünk szemügyre például egy galandférget, de bármely más férget is szemügyre vehetünk, és azt látjuk, milyen izgalmas szerkezetük, gyűrűrendszerük, díszeik vannak, akárha egy kifaragott pásztorbotnak. Benes árnyék-, illetve céltábla-figurái finoman dekorálódnak, így-úgy vonalkázódnak, így-úgy öltözte- tődnek. Benes lényei olykor gázálarcot viselnek, jóllehet a fejük leginkább szinte gombostűnyi. Egy gombostű, amely a végtelenbe nyúlik, és alig létező fején gázálarcszerűséget visel. Egy gázálarcot viselő: egy gázálarcú monumentális gombostű. Meg még más érdekes kis kalapszerűségeket viselnek alig létező fejükön. De volt időszak, amikor ezek a figurák vezetékekkel voltak tele, a köldökzsinór díszkötéseivel, pontosan úgy, mint az anya hasának világűrjében forgó magzat, igen, nehéz megkülönböztetni, űrhajóst látunk avagy éppen magzatot, amely oly kecsesen mozog, forog, táncol, akárha egy indiai táncosnő, egy kis, semmis Siva, jóllehet sűrű, szoros díszkötésben, jóllehet olykor egyetlen kéz nélkül... Egyszer meglátogattam egy szegény balkáni vándorcsaládot. Többek között megmutatták néhány napos csecsemőjüket is. Még sosem láttam olyan szépen, szorosan bepólyázott babát, szalaggal átkötözve. Azonnal érzékeltem, egy nagy-nagy régi civilizáció mutatja nekem e csodálatos kézügyesség által magát... Benes pólyázza így, akárha egy-egy régi civilizáció üzenetét közvetítve, bábuit, bubáit, csecsemő istennőit... Na már most, e mindinkább felmagasodó, végtelenné nyúló, tornyosuló, monumentálissá növekvő figurák teste is más-más módon strukturálódik, díszítődik. Hol kristályszerkezete van. Hol pedig például, akárha egy zöldborsót 44
