Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Petőcz András: Csevegésben, lágy olvadozásban; Mostanság az Isten; Sétálgat az Isten
Valami hang... Tenni, tenni hív, s én csak mogorván kushadok, mint kutya, ki megverve lapít. Sétálgat az Isten Megizzadt városban sétál az Isten. Éles fények között, magányosan. Lehajtott fejjel úgy lépdelget itten, mint akinek semmi dolga van. Mint akinek nincs tennivalója. Nem gondol velünk, ittlakókkal, vagy a város csúszott ki alóla... Találkozgat újakkal és ókkal. A napsütésben csak ritkán köszön, kápráztatja szemét a fényözön, ahogy egy-egy sugár az arcába vág — Egyedül van nagyon, és féli a halált. Mindig annyira hatalmasnak hittem! Az uccákban izzadtan sétálgat az Isten.
/
