Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész
Szegedről előbb Egerbe, majd Kecskemétre kerültünk. Számunkra Kecskemét a megérkezés tere. Egerben, majd Kecskeméten igyekeztünk magunknak Ágival otthont teremteni, Egerben nem sikerült, rövid időt is töltöttünk ott, három évet, Kecskeméten viszont gyökeret vertünk, immáron közel harminc éve élünk ebben a városban. Több időt éltem meg itt, mint másutt, otthon, Szegeden és Egerben együttvéve. Egerben tanítottam, középiskolában, Kecskeméten ideérkezésünk pillanatától lapot szerkesztek, nem tudom, meddig még, s hogyan a továbbiakban. Ági Egerben régész volt, s most Kecskeméten is régészként dolgozik, közben nehéz évei adódtak, volt, hogy nem látszott, lesz-e a végzettségének megfelelő munkahelye. Az első szegedi sétánk óta együvé tartozunk, ez az ösztön, a másikra figyelés ösztöne azóta él bennünk, s nem tompult el egyetlen pillanatra se. Egerben Ági kapott állást, nekem kerestük a munkahelyet, Kecskeméten nekem ajánlottak munkát, Áginak kellett keresnünk munkát, állást. Eldöntendő, meddig tartott a kilépés, s mikor kezdődött a megérkezés. Nehéz két egymástól különbözőbb várost találni Egernél és Kecskemétnél. Igaz, megye- székhely mindkettő, de méreteikben, hagyományaikban, lehetőségeikben nagyon különböznek egymástól, még akkor is, ha a történelem erősen, talán máig hatóan meghatározza a két város életét. Hegyek közti az egyik város, ha a Felvidék kifejezéssel nem a határ túloldalára került országrészt neveznénk meg, akkor Eger városát nevezhetnénk felvidékinek is, vagy éppen felső-magyarországinak. Síkvidéki a másik város, Kecskemét, s mintha fürgébb is lenne, alkalmazkodóbb az elsőként jellemzettnél. Már akkor is, amikor pár évnyi különbséggel a két városba beléptünk, Kecskemét volt a nagyobb, százezer lakosa volt, Egernek hatvan. Azóta tudom, hogy Kecskemét felduzzadása mögött ott állt a megye, felduzzadó népességét Bács-Kiskun falvaibái és tanyáiból merítette. Eger lakosságának a felduzzadását fekvése is akadályozta, völgybe, hegyek közé szorítva élt az a város. Kecskemét vasúti fővonalon feküdt, keresztülhaladt rajta a nemzetközi főútvonal, ma már autópálya kapcsolja a világhoz, Eger szárnyvonallal kapcsolódott a Budapest-Miskolc közötti vasútvonalhoz, az autópályáról ma is egy bevezető úton érhető el a város. Annak a szemlélőnek, aki az első benyomásait igyekezett rögzíteni a két várossal kapcsolatban, Kecskemét tűnt a nyitottabb, Eger a zártabb városnak. A hetvenes évek végén s a nyolcvanas évek elején Eger környékén, s Heves megyében, ahogy Szolnok megyében is, még az ötvenes évekre visszautaló feliratokkal találkoztunk: Tovább a lenini úton! stb. A város lakótelepét a csuvas fővárosról Csebokszárinak nevezték, a naiv népetimológia ezzel nem tudott mit kezdeni, ezért az öregebbek a csibukszár kifejezéssel illették, a házaknak egy nagyobb tömbjét a CCCP-formában helyezték el, utalva a Szovjetunió hivatalos nevének rövidítésére. Eger építészetét a barokk uralta, Kecskemétét a szecesszió, már amennyi a régi épületekből megmaradt, a városok szellemi életét tekintve is Kecskemét tűnt lendületesebbnek. Mindez azonban természetesen, teszem hozzá az eddigiekhez, nem zárta ki, hogy mindkét városban és a városok környékén fantasztikus helyek legyenek, s hogy mindkét 19. 20
