Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Füzi László: Megérkezés I. rész

Azt hiszem, ez a hang egészen más volt, mint amilyen a mostani hangom.

Mostani hangomat a meditáció, a jelenségek értelmezése, rögzítése jellemzi.

Akkor el akartam érni valamit, nem a szöveggel akartam megteremteni a világomat, hanem a világban akartam megteremteni a magam helyét.

Megteremteni?

Nem, megteremteni már nem lehetett, legföljebb megkeresni.

Nem is tehettem mást, huszonéves voltam, talán hirtelen, gyorsan, minden számítgatás nélkül döntöttem akkor mindenben.

Nem a világot, az akkori időszakot akartam érteni.

Hiába, otthonról kilépve azt a kort is meg kellett értenem, amelyikbe be akartam lépni.

Olvastam, olvastam, állandóan olvastam, újságokat, folyóiratokat, könyveket, regényeket, történeti munkákat. A hetvenes évek vége a történelem újrafelfedezését hozta, a valóságirodalmat, a másik oldalon az új magyar prózát, a történetiség hiányát megmutató új magyar prózát, olvastam mindent, ami a kezembe került.

6.

A hetvenes évek végén szinte alig voltak lehetőségeink, zárt társadalomban éltünk, küzdenünk kellett, hogy állást találjunk magunknak, s mégis célra törőek, határozottak voltunk.

Mondjam azt, nekünk akkor és ott nem volt miért alkalmazkodnunk? Akár ezt is mondhatnám, de olcsó szónoki fogás lenne ez a kijelentés.

Lehet, hogy írtam már, az a kor a kisszerű alkalmazkodást s a kisszerű kiszámíthatóságot várta el az emberektől. De ha az előzőeket írtam is már, most hozzá kell tennem a leírtakhoz azt, hogy a mi időnkre a rendszer által megkövetelt és felkínált kisszerű kiszámíthatóság háttere, a biztonságérzet is eltűnt.

Az az évszázados állandóság, amelyikből jöttem, a világ elrendezését követelte magának. A Kádár-rendszer állandósága is ennek szükségességét sugallta.

De már csak sugallni tudta mindezt, a kisszerű kiszámíthatóságért már nem tudott semmit sem cserébe adni.

Sem lakást, sem biztos megélhetést, sem ingyenes szolgáltatásokat, merthogy a fizetéseket azért tartották alacsony szinten, legalábbis a hivatalos ideológia szerint, mert az állam számos szolgáltatást úgymond ingyen biztosított az embereknek.

Az ingyenesség is megkérdőjelezhető, és a minőség is.

Az alkalmazkodás ellentett oldala az, amiért alkalmazkodnak az emberek. Az egyetemet befejezve a jövőnkkel kapcsolatban nem láttunk magunk előtt semmi megfogható lehetőséget. Amikor állásunk lett, akkor azt éreztem, hogy hosszú évekig az adott város szélén lévő lakótelep egyik albérleti szobája juthat nekünk, más nem, mint ahogyan egy másik városban is a városszéli lakótelep egyik szobája, jobb esetben egyik lakása jutott volna nekünk, ahogyan az később, a másik városban meg is történt.

11