Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009
reprezentáció megfigyelőjeként és résztvevőjeként jelenik meg. A Ronda nő kalapban című elbeszélés azért fontos, mert a narráció itt egy művészi problémát megjelenítő monológként is olvasható, mely szerint az elbeszélő nem tudja összeilleszteni a szociális reprezentáció fragmentumait, a különböző mintákat és a valóságot, hogy megalkossa hőse önazonosságát. Az elbeszélő az asszony élettörténetét, a megélt élet valóságát képek segítségével próbálja felidézni, de ez sikertelen, a felvillantott életképek, a különböző női szerepek nem egyeztethetők össze a valósággal. („Képzeletem az élet minden szituációjában felvonultatta, villámgyorsan, láttam őt, mint fiatal anyát, amint gyermekét szoptatja, s szelíd mosollyal - egy orrszarvú mosolyával -fóléje hajol a csecsemőnek, és bölcsődalt zümmög. Elképzeltem a strandon vagy egy premieren, prémes belépőben. ")44 A figura szó szerint panoptikussá válik, a Plasztikonbeli orrszarvú nővel válik azonossá. írónak lenni szintén különböző minták elfogadását jelenti, Vidali azért lehet az elbeszélő példaképe, mert a mesterség minden létező szerepváltozatát kipróbálta. Az író maga is képek előállítójaként és értelmezőjeként jelenik meg, az irodalom pedig termelési folyamatként a társadalmi reprezentáció része. A mesterség titkait kutató elbeszélőt mestere leveleiben a művész termelésben és árucserében való részvételére figyelmezteti: „Első levelében... ingerült-bensőségességgel érdeklődik, hogyan lehetne megkapni a honoráriumot egy prágai laptól, ...", „Második levelében, mely válasz volt ...hozzá írt hódoló soraimra, megkért, küldjék neki ajánlott levélben német antiszeptikus ragtapaszt,.."45 A művészet szubverzív ereje Szalkay abszurd lázadásával, a hasznavehetetlen áruk kirakatával szemben (Kirakat) inkább ezeknek a tényeknek a beismerésében rejlik. A kötetnek ebben a vonatkozásban sajátos felhangokat ad, ha az életművön belül vizsgáljuk, s megpróbáljuk visszahelyezni társadalmi kontextusába. A Bolhapiac az 1934-es június eleji könyvnap favoritjaként, s egyben legnagyobb üzleti sikereként értékelt Egy polgár vallomásai első kötete után jelent meg, november elején. A két kötet recepciója csaknem párhuzamosan folyt, a Bolhapiac kritikusai értékítéleteit nagyban befolyásolta, hogy Márai előző művével a polgárság írója lett. A népi írók mintájára polgári szociográfiaként értelmezett mű nemcsak az urbánus írók, de a polgári olvasók számára is nagyfokú identitásképző erővel bírt: „Az a hatalmas olvasótábor, amelyet Márai Sándor újságírói és írói munkásságával meghódított, mintha megragadta volna a könyvnap alkalmát arra, hogy demonstráljon az Egy polgár vallomásai és kirobbanó sikere és a gyönyörű könyv írója mellett. A könyvnap legnagyobb sikere kétségtelenül Márai új könyve volt. Ezer és ezer pesti polgár tett vallomást a vásárlásával az Egy polgár vallomásai mellett''46 - írta az Újság kritikusa. A könyv mint kulturális tárgy megvásárlásával az emberek kifejezték a polgársághoz való tartozásukat: az irodalom nem tekinthető pusztán egy társadalmi réteg lenyomatának, képes a kultúra szimbolikus értelemvilágára - jelen esetben a szociális reprezentációk világára jelentős hatást gyakorolni. 44 I. m. 34. 45 I. m. 191. 46 Turóczi-Trostler József: Márai Sándor: Egy polgár vallomásai = Újság, 1934. jún. 7., 126. sz. 9. 105
