Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy: Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében 1934, 2009
A Bolhapiac panoptikus novelláiban is megjelenik a szociális reprezentáció fragmentumaihoz kapcsolható leírás és az egyéni identitást hordozó élettörténeti elbeszélés.35 A Teddy című, már említett elbeszélés viszonylag korai36, ebben is megtaláljuk az expresszionista motívumokat és a nyelvi kollázst. („Messze az utca sarkán, vérvörösen ez a töredék szó ordított villanybetűkkel, mint a kor jelszava: ...rage, veszettség. Ez a garázsból maradt meg.")37 A figura az elbeszélő számára mindenekelőtt látvány („En ilyet addig csak kórházban láttam."), a kábítószerfüggőt a panoptikum metonimikusságának megfelelően elsősorban kellékei és testi tünetei jelenítik meg („Leültem egy székre és néztem... Nagy táskája tartalmát kiszórta az ágy közepére: több tucat üres üvegfiolát szórt ki, amilyenbe a morfiumot csomagolták, injekciós célokra, egy pravaz fecskendőt, vattát, kis üveg étert. ")38 Az elbeszélő csak később kéri meg a nőt, hogy mondja el élettörténetét. Ez azonban ugyanúgy töredékes, mint a kor, melyre a felirat utalt, felborul az időrendi és ok-okozati sorrend, s a nő „most már nem is nagyon emlékszik a sérelemre, amely miatt a heroinhoz menekült"39. A metonimikus viszonyokként megjelenő vizualitás háttérbe szorítja az életmű egy korábbi darabjában, az Idegen emberekben már identitásképző szerepben feltűnt élettörténeti elbeszélést. Vizualitás és narráció a tárcanovella műfajában találkozik. A kötet panoptikus novelláiban azonban, mint láttuk, a leírás és a kép különböző változataival való játék végletekig kiaknázza a műfaji keretek kínálta lehetőségeket. A szövegek és a panoptikum közti párhuzamot erősíti a két műfaj azonos funkciója: mindkettő a könnyű szórakozás igényét elégítette ki. A figura, a leírás túlsúlya a történettel szemben nemcsak egyszerűen a tárcanovella, tárca, útirajz műfaji tradíciójából és a cselekmény hiányából fakad: a szövegek a panoptikum látásmódját juttatják érvényre, a mű és a valóság közös elemében. A panoptikusság megteremtésében, mint láttuk, igen nagy szerepe volt a kiadványnak, a tárgyként felfogott szövegnek. A metaleptikus illusztrációk révén az olvasó is részesévé vált a panoptikumnak, s a nézőpont megfordításával ő is egy lehetetett a viaszfigurák között, mint ahogy a Plasztikon látogatója is belenézhetett a „nevettető tükörbe"40. A bámészkodás közegének áthelyezése a társadalmi reprezentáció problémáival szembesíthette a korabeli olvasót, de ez csak a rendszerrel szemben álló, baloldali olvasatokban jelent meg, közvetlen társadalomkritikaként értelmezve. Olyan modernizálódó társadalmat láthatunk a kötet novelláiban, ahol az észlelést és az önkifejezést egyaránt átható metonimikus viszonyok, a parataxus lép a hierarchikus viszonyok helyébe. A normák érvényességi körét, térhez és időhöz kötöttségét, változékonyságát a kötet egyes szövegei 35 Ez a kérdés csak az életműben jelenik meg oppozícióként, László (2000) saját és Jovchelovich kutatásai alapján hívja fel a figyelmet az elbeszélésre, mint erős tudásmegtartó reprezentációs formára. 36 Első megjelenése: Pester Lloyd, 1932. ápr. 2., 74. sz. 1-3. 37 Márai Sándor: Bolhapiac, Budapest, Helikon, 2009,129. 38 I. m. 127. 39 I. m. 129. 40 67-68. Kacagtató, nevettető tükrök. Tessék belenézni! = A Plasztikon kiállításának ismertetője, Városliget, Mutatványos tér, 24., 1939. 103
