Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Villányi László: Folyók; A szemközti fa; A túlélő; Gyónás
Villányi László Folyók Kormos Istvánnak Szajna, Arno, Tevere, Visztula, Hudson, Salzach, Olt, Oka, Moldva, Neretva, Razdán, Szent Lőrinc, Cetina, Marica, repülőgépről a Don és a Jangce, sorolja magában, messzi földön milyen folyókat látott már, az igazi mégiscsak a Rába, nyugtázza, árterében mint angyalok, szállnak az ökörnyálak, olykor megmutatja a jégmadár színeit, egy ritka nyáron fekete gólyát állít a tócsába, mindig más fényekkel várakoznak jól ismert fái, töltésén a fű zöldjét ragyogtatja az alkony előtti napsütés, az érkező elé küldi a hattyú vagy a szürke gém röptét, így hát biciklire pattan, lelkesen teker hozzá, hiszen ötven évvel ezelőtt ő tanította úszni. A szemközti fa Tandori Dezsőnek Az ablaknál ült, ahol a reggeli fényben időről időre rátámadt a költészet, lehet, most hetekig, hónapokig nem jön semmi, csak a tavasz, gondolta, nem kell verset írni, szabad vagyok, s akkor meglátta a szemközti fa legfelső ágán, hogy a kedvelt, fürge vörösbegyek helyett, egy éktelenül fekete varjú uralkodik. 39
