Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Yollaka, Alberd: A maradó; Félig fényből félhomályba; A mentség
Alberd Yollaka A maradó elmenne már, de még kicsit szorong kezét felejti érdes támlafán amíg marad, megilleti a jog hát jobb lesz várni egy kicsit talán maradna még, de kedve nem a régi hiába fordul, helyet nem talál talán ott jobb lesz, titkon azt reméli, majd ott, ahol a villamos megáll nem érti, mért is vágyik villamosra eléldegélhet vígan itt gyalog és várja csak, a postás pénzét hozza amíg majd érte jönnek angyalok marad ma még, de menni kell már holnap a dombon túlról pernyét hord a szél a téren mindenfélék szónokolnak s az ő zsebében nincsen menlevél kezét teszi az érdes támlafára elmenne már, de tartja még a jog meglebben kint a nyárfa könnyű ága lábánál benn egy vénhedt eb morog Félig fényből félhomályba homályban élni lenne jó sorod s ha rosszat lépsz, azt mondanád, hogy végzet tán az isten is mohón szeretne téged amért a sors csak ellened forog homályban élni mégsem vagy merész mert kívül mégis sokkal jobb a konyha és nincs fölötted úr, hogy egyre mondja majd túlnan lesz a fényesség egész 37
