Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Tandori Dezső: Két (I); Két (II)

(Az imént az egyik sor „Szabó Lőrinc" volt)

Majd. azt fogom, abszolút „szinte", hogy nem szólni fogok, nem fogok szólni szinte, szinte semmihez, amit hozzászólandónak lehet nevezni.

Nincsenek a részletek, nem várok műveket - kis kivétellel - senkitől, magamtól végképp. S rám ne haragudjanak, mert én se haragszom, hogy haragudhatnának, rám másért, vagy ezért.

Kétféleképp

Most azt: hagyom,

hol van Mándy, Németh László,

Szabó Lőrinc, Weöres, Illyés?

A köztudatban, hol?

De mi a köztudat?

S mások helyett nem lehetnek érzeteim.

Nézzem magamat!

Folyton dolgozom, csak csöndben, és néha összeszűrődik valamennyi - mi? vers, szöveg inkább; történet és önéletírás már nem, s a rajzolás krétáit is elpakoltam, kazettajátszóm, Fender-zongorám hatalmas papírhalmok alatt, lemezjátszómon kedvenc medvéim ülnek, folyton fáj a fejem, járásom elhagyott, sokszor elbotlom, villamoslépcsőkre nem tudok biztonsággal felkapaszkodni, de pár dologban megvagyok még; bukdosva; így az írásosságok összeszűrődnek, mondtam, meg-megjelennek, de kialakul megannyi elhallgatás jellege, és erről is csak írhatok: „Átvettem tőlük azt is, hogy nem törődnek velem. Majd én törődöm magammal is nem."

31