Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Staar Gyula: Mindhalálig sugározta tudását (Emlékképek Simonyi Károlyról)
a Központi Fizikai Kutató Intézetben dolgozó fiatal kollégáiról is, amint azok egy közös sítúrán nagyokat bukfenceznek a friss hóban, törik a síléceiket, de voltak felvételei az 1956-os I. Genfi Atomenergia Konferencia idejéből is. - Egyszer majd megmutatom neked - mondta. Erre 1995 tavaszán került sor. A ház pinceszintjének raktárában előkészítve várt az öreg Siemens kisfilmes vetítőgépe. Amíg a dokumentumértékű filmkockák peregtek, egyre azon törtem a fejem, miként lehetne mások számára is megismerhetővé tenni az érdekes felvételeket. - Kari bácsi, készíthetnénk rólad egy portréfilmet, annak részei lehetnének az itt látottak - lelkendeztem. Azonnal tiltakozott: „Nem, nem szeretném magamat előtérbe állítani. Maradjunk ennyiben!" - zárta le álmodozásaimat. Engem azonban nem hagyott nyugodni a gondolat. Összefogtam a filmszakmában jártas, vegyész alapképzettségű Kabdebó Györggyel, a Fővárosi Oktatástechnológiai Központ igazgatójával. Örömmel vállalta a portréfilm elkészítését, rendezését. Operatőrnek a fizikus szakon végzett Rák Józsefet ajánlotta, aki a Duna Televíziónál dolgozott. A forgatókönyvírást és a riporteri szerepet, annyi meghitt, hosszú beszélgetésünkkel a hátam mögött, már nyugodtan magamra vállalhattam. Csaknem egy évig tartott, míg sikerült meggyőzni Kari bácsit arról, hogy a portréfilm sokak számára maradandó élményt jelentene.- Eljövünk, és itt a szobádban vesszük föl a beszélgetést - kérleltem. Alig leszünk néhányan. S akkor felvillant az első reménysugár. - Hányán jönnének veled? - kérdezte. - A rendező, az operatőr és egy technikus. - Hadd gondolkodjam ezen még - mondta, de akkor már éreztem, meglesz a film. A portréfilm a Magyar Mozgókép Közalapítvány Népszerű Tudományosismeretterjesztő Szakkollégiumának hathatós támogatásával (elnökük Bencze Gyula fizikus volt) 1996-ban elkészült. A Duna Televízió még az év végén két részben sugározta a beszélgetést, benne a korabeli dokumentumokkal. 2000-ben Lévai Péter és Hegyi Sándor segítségével a részecskefizikai kutatások frontvonalait áttekintő különszámot készítettünk. Szerzői, harmincán voltak, a világ legkülönbözőbb kutatóintézeteiben dolgozó magyar részecskefizikusok közül kerültek ki. Közmegegyezésre az előszó megírására Simonyi Károlyt kértük meg. Őt, aki Sopronban, a Műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmémöki Kara Fizikai Tanszékének laboratóriumában csoportjával először hozott létre atommag-reakciót, mesterségesen gyorsított részecskékkel, 1951-ben. Örömmel vállalta, s így kezdte bevezetőjét: Köszöntőm a Természet Világa különszámának szerzőit, és köszönöm nekik azt a csodálatos panorámát, amit elénk tárnak. A magam részéről még külön köszönettel is tartozom, mert ez a szám segíti mindennapi munkámat, bár nem művelője, hanem krónikása vagyok az itt leírtaknak. A kép nem megnyugtató tájat vetít elénk — sima víztükröt békés dombokkal körülvéve -, hanem inkább veszélyeket is magába rejtő, fortyogó lávatenger asszociációját kelti. Ezt, mint csábító kihívást, kell elfogadnunk, tudomásul vennünk, amikor elindulunk a jövő felé. Én azonban a múlt felé indulok, hogy megtaláljuk a logikai kapcsolatot, és bármilyen csodálatos, még a személyi kapcsolatokat is a múlt és a jelen témakörei között. A soproni egyetemen márványtáblát állítottak Simonyi Károly nevezetes kísérletének emlékére. 2001. június 20-án, a kísérlet 50. évfordulója tiszteletére ott megemlékezést is tartottak. Az egyetem Fizikai Intézetének igazgatója, Papp György meghívta erre Simonyi professzort. A kedves válaszlevél: Tisztelt Kollega Úr, kedves Barátom! Leveled meghatott, de kissé zavarba is ejtett, bár az emlékezés és az emlékeztetés jólesik, különösen, ha munkatársainkat is megidézhetjük. 89
