Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Staar Gyula: Mindhalálig sugározta tudását (Emlékképek Simonyi Károlyról)
Staar Gyula Mindhalálig sugározta tudását Emlékképek Simonyi Károlyról A legendás műegyetemi tanár 2001 októberében hunyt el. Emlékét ma már számos intézmény őrzi. Szobra áll a róla elnevezett pécsi szakközépiskolában, valamint szülőhelyén, Egyházasfaluban, az általános iskola kertjében. Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében domborműves emléktábla hirdeti ottani munkálkodását, a Nyugat-magyarországi Egyetem Fizikai Intézetében pedig annak emlékére állítottak márványtáblát, hogy Simonyi Károly 1951-ben, kutatócsoportjával itt végzett Magyarországon első ízben mesterségesen kiváltott atommag-reakciót. A gyorsítóberendezést eredeti alkatrészeiből a kilencvenes években tanítványai újjáépítették, ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának folyosóelőterében láthatják nap mint nap az egyetemi hallgatók. Simonyi Károly nevét hazánkban több diákverseny is felvette. Vérbeli tanáregyéniség volt, könyvein generációk nőttek fel, váltak szakemberré. A fizika kultúrtörténete című könyve új mérföldkövet jelentett a tudománytörténeti munkák sorában. Ebben megmutatta, miként alkothat szerves egységet a két kultúra. Négy magyar és két német nyelvű megjelenése után most készül angol fordítása, ezzel e monumentális munka a világ minden részében hozzáférhetővé válik. Közeledve Simonyi Károly halálának tizedik évfordulójához, volt tanítványa, Erdősi Gyula egy kötetben igyekszik összegyűjteni a professzorhoz közelálló munkatársak, barátok emlékezéseit. így készült el az alábbi írás. Mivel a Forrás folyóiratban jelent meg 1987-ben az első hosszabb, vele készített életút-interjúm, úgy éreztem, ezt az emlékezést is, elsőként a korábbi bátorítómnak, Fűzi Lászlónak kell elküldeném. Egy képet örökre megőrzők róla emlékeimben. A Karvaly utcai ház bejáratánál áll, a lépcsőfeljárón, az esővédő tető alatt. Késő ősz van, mögötte a ház falát behálózó vadszőlő már lehullatta színes leveleit. Rombuszmintás pulóvere lazán megkötött nyakkendőt takar, vállán puha anyagú lemberdzsek. Kezét összefogva a kertajtó felé néz, várja, hogy tőle távozóban odaérjek. Tekintete szomorú. (Vagy talán csak kissé fáradt?) Nyitom az ajtót, megfordulok, búcsút intünk egymásnak. Sokszor megismétlődő kép, de ezt, mely az utolsók egyike lehetett, nem tudom, és nem is akarom kitörölni emlékezetemből. Többször elmondtam már, életem különös adományának tartom, hogy Simonyi Károlyt megismerhettem. A két kultúrát ötvöző nagyszerű könyve, A fizika kultúrtörténete kötött minket össze, mely nemcsak engem hozott lázba. „Ez a könyv valódi emberek egymást követő nemzedékeinek gyönyörű és gyönyörködtető szellemi kalandjaként mutatja be a fizika fejlődését" írta róla Vekerdi László. A fizika kultúrtörténete megszületésének körülményeiről készítettem vele az első hosz- szabb beszélgetést, Ezernyi évet fólvarázsló tudás címmel 1979-ben jelent meg a Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóiratban. 86
