Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Rigó Róbert: A Kecskeméti Népbíróság néhány ügye

Klein tanúvallomásában kijelentette, hogy Varga a németeknek elmondta, hogy Kleintől korábban azt hallotta, hogy ha a németek kimennek az országból, a zsidók elvágják min­den magyar nyakát. Vargára azt mondta, hogy egy részeges alak. A népbíróság Varga Gergelyt hét év kényszermunkára ítélte. Mellékbüntetésként poli­tikai jogainak gyakorlását tíz évre felfüggesztették. Varga Gergelyt a rendőrségi vallomása és Klein tanúvallomása alapján ítélték el. 1945 decemberében Varga írt a börtönből a NOT elnökének, ebben kifejtette, hogy őt kényszerítették arra, hogy Klemhez kísérje a németeket, akit egyébként 48 órán belül szabadon engedtek. Varga megállapította, hogy „tarthatatlan tehát a rendőrségen 3-szori kegyetlen verés és sallerozás által kicsikart vallomásom". Varga Gergely 1946. január 22-én kérelemmel fordult a NOT elnökéhez, dr. Bojta Bélához a szegedi börtönből. A levélből hosszasabban idézek, mert ennyire részletesen más dokumentumokban nem találtam a politikai rendőrség kihallgatási módszereire vonatko­zó leírást. Ezen túl a dokumentum jól megvilágítja a népügyészség és a politikai rendőrség együttműködését, a népbíróság „bizonyítási" eljárását és az ítélkezés módját is. „Nem érzem magam bűnösnek és ezért bátorkodom a való tényállást alantiakban előadni. Nem csak mentségemre hozom fel a való tényállást, hanem azért is, hogy sok kecskeméti ártatlan ember miként lett megkínozva és elítélve, hogy erről Méltóságos Elnökúrnak is tudomása legyen. 1945. május 3.-án este 7 órakor lettem a kecskeméti rendőrség Zsákai Károly politikai nyomo­zója által letartóztatva. Letartóztatásom után a rendőrségre vittek, ahol a pincében egy helyiségben már vártak rám Gold Károly, Horbát György politikai nyomozók, Rosenfeld Ibolya női detektív és Bánó Mihály kecskeméti rendőrkapitány. Ott maradt Zsákai Károly politikai nyomozó is. Amint a helyiségbe léptem, nem kérdeztek semmit, csak nekem támadtak és gumi botokkal, bikacsökkel ver­tek, pofoztak ahol csak értek, amíg össze nem estem. Eszméletlenül egy zárkába csuktak, ahol fogoly társaim vízzel fellocsoltak. Majd ugyanezen nap éjfélkor ismét értem jöttek és az előbb említett kínzó helyiségbe szállítottak, ahol gúzsba kötöttek és alaposan ismételten megvertek. Csak most mondták először »Te bitang kutya, Te jelentetted fel és vitetted el a Gestapóval Klein Ignácot, azt a becsületes magyar embert?« Azonnal tiltakoztam ezen gyanúsítás ellen. Tagadásomra ismét nekem estek és vertek eszméletlenségig. A szobában erős pálinka és borszag terjengett és a jelenlévőkön meglátszott, hogy mindnyájan igen erős ittas állapotban vannak. Milyen módon kerültem előbbi cellámba nem tudom, de ott tértem ismét eszméletre előbbi cellámban. Sokáig lehettem eszméletlen állapotban, mert alig hogy magamhoz tértem hajnali négy órakor ismét értem jöttek. Ismét a vallatóba kerül­tem, pár óra alatt immár harmadszor. Itt ismét gúzsba kötöttek egy deszkára meztelen állapotban. Elkezdték verni a gyomromat, talpamat. Majd Zsákai Károly politikai nyomozó kettő darab sallert (autógumi heggesztőt) kötött a karomra és azt meggyújtotta. Közben égő cigaretta parazsát nyom­kodták lábszáramra és oldalaimhoz. Ekkor rettenetesen kínzó fájdalmak hatása alatt kértem, hogy ne kínozzanak már, mindent aláírok amit csak akarnak. Ekkor Zsákai Károly azt mondotta, hogy »Te gazember, miért nem vallottál mindjárt, akkor nem kínoztunk volna!« A kínzások közben Rosenfeld Ibolya női detektív szoknyáját felemelte, meztelen végbélnyílásával szájamra ült, orromhoz dörgölte, majd kényszerítettek, hogy szájamat kinyissam és ő belevizelt, miközben azt mondotta »Te büdös, most kóstold meg, hogy milyen a zsidó pina!« Ezen embertelen kínzások után, lábaimon alig állva, karjaimban sajgó fájdalommal, emberi mivoltomban teljesen megszégyenítve és megalázva, elém tettek három darab teljesen üres ív papírt, rámparancsoltak, hogy azokat mind írjam alá. Már akkor gondoltam, hogy ezen üres általam aláírt lapokra fogják a jegyzőkönyvet ráírni, kényük kedvük szerint. Remélve, hogy az ügyészi kihallgatá­son, vagy a bíróság előtt módomban lesz a tényállást megvilágítani és tisztázni, aláírtam a teljesen üres lapokat. Akkor még szinte örültem is, hogy az embertelen kínzásoknak azzal, hogy aláírom a biancó lapokat végeszakad. Az aláírás után visszavittek cellámba, ahol több összekínzott, fájdalmai­ban jajgató hozzám hasonló sorsüldözött volt. Itt orvosi kezelés nélkül, teljesen sötét zárkában május 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom