Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A kocsma szerepe egy hódoltsági mezővárosban

állata. A vállalkozáshoz viszont ez önmagában nem volt elegendő, hisz megfelelő szállítási eszközökre és igen jelentős készpénzre is szükség volt, amivel már jóval kevesebben rendelkeztek. Nem lehet véletlen, hogy közülük 65 főnek a neve csak egy-egy évben tűnik fel. Viszont közel harminc olyan gazdáról maradt fenn adat, aki legalább két évben — évenként akár több alkalommal — rászánta magát, többször mással társulva, szállításra, kereskedésre. Köztük van nyolc olyan gazda, aki legalább négy évben, több alkalommal is célszerűnek tartotta a szállítást. Mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a leggazdagabb cívisek közül Kamarás Ambrus tíz, Deák Pál és Pathay András kilenc-kilenc, Nagy István hat, Kalocsa János, Sárközi Pál és Varga Miklós neve pedig öt-öt évben tűnik fel beszállítóként a nyilvántartásokban. Az általuk forgalmazott bor mennyisége is igen jelentős, hisz egy-egy szekér rakománya 8-10 hektoliterrel volt egyenlő.

Ezek a vállalkozások az esetek többségében minden bizonnyal számottevő haszonnal járhattak. Nem árt utalni arra, hogy a borkereskedés során leginkább vállalkozó szellemű cívisek szinte kivétel nélkül eredményes tőzsérek voltak.47 Széles körű tapasztalataik alapján jó érzékkel állapították meg, mivel célszerű kereskedni. A jelentős üzlethez szükséges tőke nagyságára az áruk leszállítását követő kifizetések alapján tudunk következtetni. 1662-ben Kasza György 580 forintot vett fel. A következő évben Tóth Márton 1059 forint árut adott le. 1664-ben Kovács Miklós 860, Pathay András 1666-ban 880, Nagy István 732 forint értékű bort hozott. Deák Pálnak 1675-ben 1499 forintot adtak a szállított borért. A kisebb tőkével rendelkezők olykor összefogtak. Bozó János és Herczeg Mihály 1673-ban együtt 1100 forint értékű árut tudtak felvásárolni és eladásra felkínálni. Természetesen a vidéki szállítók hasonló feltételekkel tudtak kereskedni. E tekintetben nincs jele semmiféle megkülönböztetésnek. 1663-ban a körösi Csete Gergely és Ecsi János rakományukért 432 forintot kaptak. Igen figyelemreméltó volt a szegedi beszállítók tőkeereje. 1664-ben a „Szegedi Muharim odapasátúl vettünk 24 térő bort, terhét 55 forinton." A leszállított áruért 1320 forintot kapott. Még jelentősebb forgalmat bonyolíthatott a másik szegedi kereskedő, Kovács János, aki 1675-ben, egyetlen esztendőben 2631 forint értékben adott el bort a város kocsmájának.48 49

Nagyobb tételek vásárlásakor többször megtörtént, hogy a város nem tudta egy összegben kifizetni az áru értékét. „Szegedről hozattunk 12 terhő bort, terhét f. 34, Mihály Deákné pénzén, adósak vagyunk tall. 102.',v)

A gazdák mellett a tanács is gyakorta szervezett távolabbi helyről borvásárlást. A korabeli viszonyok között ilyen tömegű áru szállítása igen komoly vállalkozásnak bizonyult.

47 Egy tanúvallomás során az akkor 80 éves Czirkátor Mihály állította: „... mikor Újvárból hazajöttek, Kamarás Ambrusnak csak egy nagy szőrös bocskora, két ökre volt, és az Abonyban lakó Kása András és Kása György pénzével kezdett kereskedni." Sikeres tőzsérkedése révén — amit a vámoknál kamatoztatható nemesi kiváltsága is segített — két évtizeddel később már a város talán legvagyonosabb gazdája lett, és többször volt főbíró. Karrierje nem kizárólagos. 1654-ben a kecskeméti Varga Márton négy csorda ökröt hajtott fel Győrbe. Deák Pál pedig, aki ugyancsak többször volt Kecskemét főbírója, és nyereségei révén a hetvenes években Wesselényi Páltól armálist szerzett, 1677. évi állítása szerint „évente több mint ezer marhát hajtott" a nyugat-magyarországi vásárokra. BKMÖL XV. Gyűjtemények Szilády Károly könyvtáros kecskeméti vonatkozású feljegyzései 22. 13, ill. Iványosi-Szabó Tibor: 2002. 197., ill. Szakály Ferenc: 2001. 494-495.

48 A jelzett évek adószedő bírói, illetve a főbírói számadáskönyvek jelzett éveinek nyilvántartásai alapján. A feltüntetett összegek vásárlói értékének jobb érzékelése végett számítási forintban mellékeljük néhány áru átlagárát. Az 1662. évben tehén: 6,63, ökör: 12,80, juh: 1,45, 1663-ban tehén: 7,47,1675- ben tehén: 12,00, ökör: 20,05, juh: 1,72 forint. Iványosi-Szabó Tibor: 1985/b 159-320. Tehát esetenként számottevő nyáj, illetve kisebb gulya értékét kellett a vállalkozónak kockáztatni.

49 A megvásárolt bor ára 255 tallér volt. BKMÖL IV. 1508. c/ 1665. 168.

45