Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Tóth Balázs Zoltán: Modernista törekvések a magyar fotográfiában
is megtorpant egy időre, az 1945 előtt kialakult és egymást befolyásoló, vitákat gerjesztő irányzatok nem múltak ki sterilen. Hasznosítható eredményeiket felhasználták és használják ma is, bár konkrétan a kortárs fotóművészeti tendenciák közül nem mutatható ki megfeleltethetőség egyik eddig tárgyalt alkotói móddal sem. Az érdekessége miatt fontos azonban megemlíteni, hogy a fotográfia túlzott technicitása ellenében az elmúlt évtizedben néhány alkotó a fotográfia kézműves korszakának a technikáit kezdte használni, kiábrándulván a fotográfiai tömegtermelés kétes eredményeiből; visszatértek az alkímia és az egyszeriség meditativ aktusába. Életrajzok: Pécsi Józsefi Budapest, 1889. április 1. - Budapest, 1956. október 7.) A magyar fotográfia aranykoszorús mestere és talán a legsokoldalúbb egyénisége, a müncheni Állami Fényképészeti Szakiskolában, Dührkoop tanítványaként végzett 1910-ben, az első magyarként kapta meg az akkor legrangosabb szakfényképészeti kitüntetést, a Dührkoop-érmet. Innentől kezdve rengeteg érmet, oklevelet kapott: 1940-ig 17 nagy díj, köztük 5 aranyérem, 5 ezüstérem és számos egyéb trófea övezte pályafutását; elismert volt itthon és külföldön egyaránt. 1911- ben nyitotta meg műtermét Budapesten. A magyar fotográfusképzés megalapítója: a Budapesti Iparművészeti Rajziskolában létrehozta a fotótagozatot; 1920-as eltávolítása után annak utódintézményében, a Szépművészeti Líceumban tanított 1946-48 között. 1922 után a Budapesti Fényképész Ipartestület alelnöke, tanára és a mestervizsga-bizottság elnöke, szaklapjának, a Magyar Fotográfiának szerkesztője, végül az Ipartestületi Szék elnöke. Műgyűjtő és zenész, kereső-kutató alkotó, és feltaláló, aki mesterként művelte az összes nemes eljárást, de a harmincas években eljutott az új tárgyiasság, a kassáki képarchitektúrák tanúságainak felhasználásáig is. A magyar reklámfotográfiában iskolateremtő egyéniség, de a portré-, akt- és zsánerfotográfiái is kiemelkedő jelentőségűek. Nevét a mai Manó Ház szakkönyvtára, fotográfiai díj és ösztöndíj, valamint a volt Dorottya utcai műteremházának falán emléktábla őrzi. Máté Olga (Szigetvár, 1879. január 3. - Budapest, 1965. április 5.) Portréfényképész, aki 1899-ben önálló műtermet nyit Budapesten. 1907-től két évig Berlinben és Drezdában folytat fotográfiai tanulmányokat Perscheidnél és Dührkoopnál. 1911-től a Fény című fotográfiai szaklap munkatársa. 1912-től egy új műtermet nyitott, amely immáron a fontos értelmiségiek találkozóhelyeként is működött, barátainak mondhatta a Vasárnapi kör tagjait: Mannheim Károlyt, Hauser Arnoldot, Balázs Bélát, Lukács Györgyöt is. Férje Zalai Béla filozóhis volt, aki az első világháborúban vesztette életét. 1912-ben Pécsi Józseffel nyert aranyérmet, munkásságát számos pályázaton ismerték el. Művészete a klasszikus műtermiportré-fotográfiától a táncfelvételeken keresztül a harmincas évekre eljutott a Bauhaus stílusában elkövetett építészeti, valamint csendéleti fotográfiáig. Önálló monográfiája E. Csorba Csilla tollából 2006-ban jelent meg. 105
