Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Fried István: Egy évszázad Faludy Györggyel
-gyakorlatát elemezve, mintegy - többek között - babitsi „esztétika" történeti távlatba helyezésével annak korszerűségét is példázva. Igaz, nem említi Zolnai Béla rövidségében is igen beszédes értékelését: Ady és Tóth Árpád ugyanazt a Verlaine-verset ültette át, Ady magyarította, Tóth Árpád igyekezett szép hűnek megmaradni. Az egyébként romanista Zolnai szerint Ady átköltése valójában hívebben adja vissza a Verlaine-líra „szellemiség"- ét, mint Tóth Árpád értelmi-formai pontosságra törekvő változata. Polgár Anikó kötetének alcímét most már illendő leírni: „Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben". A kiváló könyv bevezetőjének utolsó bekezdése markánsan körvonalazza a tárgyalás alapelveit: „Könyvemmel egyrészt kísérletet teszek a filológiai indíttatású, s többnyire a rekonstruktív olvasattal szimpatizáló kutatásoknak az átértékelésére, szeretném a műfordítások pluralitásának fontosságát, minden egyes különböző műfordítói olvasat létjogosultságát hangsúlyozni, s egyben cáfolni azt az elterjedt nézetet, mely szerint a fordítás irodalmi megközelítése normatív jellegű..." Ez az elképzelés a különféle Catullus-tolmácsolások bemutatásával, az e tolmácsolásokból levezetett és a hozzájuk kapcsolódó/kapcsolható költészettan elemzésével dokumentáló- dik, s minthogy a műfordítás a fordító értelmezői álláspontját éppen nem takarja, hanem fölfedi, ilyeténképpen nem a „hagyományos" filológiai-tudós megközelítés hozhat termékenyebb szempontokat, hanem ezeknek a költészettanoknak szembesítése a fordítások révén megnyilatkozó Catullus-értelmezésekkel. Ennek az igen korszerű, termékenyítő elgondolásnak köszönhetően Faludy fordítói munkája nem a kritikátlan rajongás és a kiát- kozás közötti tág mezőn helyezhető el, hanem szuverén Catullus-olvasata konfrontálódik más fordítói (alap)elvekkel, és Polgár Anikó meglepő rokonulásokat fedez föl Faludy elveinek elemzésekor. „Nézetei bizonyos tekintetben Csengeri, ill. Wilamowitz-Moellendorf nézeteivel rokonok..." Másutt a görög-latin szakot végzett filológus-fordító Devecseri Gáborral szemben méltatja: „Míg a 37. carmen monológjának Devecseri-féle fordítását nyelvi sterilitás jellemzi, addig Faludy fordítása a catullusi versszituációhoz adekvátabb nyelvi formában szólal meg"; egy Faludy-átültetéshez egy Dsida Jenő-fordítás hasonlít, és még Babits Mihállyal szemben is fölleli a kutatónő, milyen területen hoz újat Faludy: „Faludy Catullusa - a fordító doctusi allűrjeinek ellenére - elsősorban egyfajta lázadásnak az irodalmi artikulációja, seza lázadás nemcsak a tematikai, hanem verstani és stiláris szinten is megvalósul. A doctusi póz így ironikus megvilágításba kerül, hiszen Faludy Catullust saját költői világába és világirodalom-koncepciójába beépítve »hódította meg« (Polgár Anikó kiemelése), s fordításain mindennemű korrekonstrukciótól és a szerzői szándékot kutató szerénységtől való idegenkedés érződik. A babitsi értelemben vett doctusság (mely ugyan a fordító hódítószerepének rendelődik alá, de filológiai alapossággal társul) Faludynál a populáris kultúra (elsősorban a nagyvárosi chanson-költészet) hagyományaihoz való kapcsolódásai révén fojtódik teljesen el." Talán megbocsátható ez a terjedelmesebb idézet, ám azért gondoltam szükségesnek ide iktatását, mert egyfelől tovább gondolható a Faludy-líra áttekintésekor-elemzésekor, másfelől a fordítástörténetben fordulatot jelenthet nem csupán megértő hangsúlyai és tárgyszerű előadása miatt (a Faludy-szakirodalomban ez sem lebecsülhető érdem), hanem azért, mert fordítói olvasatok pluralitását és egyenjogúságát hirdetve szakít (ezúttal a görög és a latin költészet magyar fordítói között sokáig elfogadott) olyan alapelvekkel, amelyek megvalósítása a saját olvasatokat szinte lehetetlenné tette, ellenben egy kevéssé költészet- és olvasóbarát műfordítást igyekezett szinte kizárólagos joggal felruházni. Félreértés ne essék: egyrészt Faludy fordítói szabadsága nem onnan ered, hogy képtelen volt (lett volna) szabályosabb, „hívebb", „pontosabb", az eredetihez szöveg közelibb fordítói munkára. Ismerünk olyan Schiller-, Puskin- és Brecht-tolmácsolásokat az ő tollából, melyek a „szép hűség" igényeit maximálisan képesek kielégíteni. Valamint a Gáspár Endre által elkezdett és Faludy György által befejezett Shakespeare-dráma, a Lóvá tett lovagok is tanúskodik amellett, hogy Faludy is tud „gúzsba kötve táncolni", nyelvi fantáziáját nem akadályozza, 49
