Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Orosz László: "Feő Fiskalis Katona József fiam" (A Bánk bán költője az apja szemével)
azt a fiát gyászoló verset, amely főügyészi tisztsége mellett „ több játékszíni darabok szerző- jé"-nek is nevezi.32 1834-ben megjelent Könyves Máté Játékszíni koszorú ja, benne Katona drámáinak a fölsorolása. A Honművész című lap 1834. augusztus 24-én István, a magyarok első királya budai, szeptember 28-án a Bánk bán kolozsvári előadásáról közölt színikritikát. Ez utóbbi szerint „E jelen darab szerzője helyesen találta el a feltűnő karaktereket, s nálunk, hol csak középszerű eredeti darabot is oly gyéren írnak, egy marad a jobbak közül."33 34 Nem valószínű, hogy id. Katona tudott volna az utóbb említettekről, tudnia kellett azonban Károlyinak, akinek elküldte a Monostori Veronka, a Ziska meg a Jeruzsálem pusztulása másolatát, még inkább Döbrentei Gábornak, a Pest megyei színház akkori igazgatójának, akihez Károlyi továbbította őket. Nem tudunk róla, hogy ígéretet kapott volna akár az előadásukra, akár a megvételükre. A szerzője iránti érdeklődést a Bánk bán 1839. március 23-i előadása keltette fel. A Bánk szerepét játszó Egressy Gábor jutalomjátékaként az akkor még Pesti Magyar Színháznak nevezett Nemzetiben adták elő. Ekkor írta le először a Honművész című lap kritikusa: „Bánk bán mai napig is koronája a magyar színköltészetnek."3i Ennek az előadásnak a visszhangja id. Katonához is eljutott. Erdélyi János, igaz, csak bő egy év múlva, erre az előadásra hivatkozva írta a Bánk bánról: „Egyetlenünk a maga nemében." Kitért azonban arra is, hogy nem ismerik a szerzőjét. Kecskemétiektől várta, hogy megismertetik.35 Amit várt, teljesült: Csányi János, Katona egykori hivatali főnöke megírta az életrajzát.36 Még mielőtt ez megjelent, levélváltásra került sor Erdélyi és Csányi között. Erdélyi 1840. május 25-i levelét, amely azt is tartalmazta, hogy a Tudós Társaság támogatásával készül kiadni Katona kéziratban maradt munkáit, Csányi felolvasta id. Katonának. Könnyekig meghatva hallgatta a levelet. Szándékának teljesedését látta Erdélyi tervében. Június 2-i levelében meghatalmazta Erdélyit fiának bárhol föllelhető valamennyi munkájának a kiadására. Erre azonban nem került sor a remélt támogatás elmaradása miatt.37 Katona-életrajzának utolsó bekezdésében Csányi kitért arra, hogy az író elaggott szülei „ínség közt nyomorogva, hallják vagy olvassák, hogy derék fijok munkáját mások használják jutalomszíndarabul." (Az 1834. évi kolozsvári meg az 1839. évi pesti előadás Egressy Gábor, az 1835. februári budai Kántorné jutalomjátéka volt.) Az ehhez fűzött, talán Erdélyitől, talán a Honművész szerkesztőjétől, Mátray Gábortól vagy segédszerkesztőjétől, Garay Jánostól való lábjegyzet azt javasolta, hogy Katona műveinek kiadója meg a drámáit játszó színház juttasson valamit jövedelméből a szülőknek. Ezért küldött nekik a Bánk bán második kiadását 1840-ben megjelentető Nagy Ignác 40, a drámát 1845 novemberétől sorozatosan, nagy sikerrel játszó Nemzeti Színház igazgatósága képviseletében Nyáry Pál Pest megyei alispán 189 forint 26 krajcárt.38 32 A verset közli: Hajnóczy 53-54. Szerzőjéről: Orosz László: Katona - Kecskemét. Forrás 2009.3. sz. 82. 33 Közli: Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon. Bp. 1935. 47. 34 Uo. 66. 35 Emlék Katona Józsefre. Társalkodó 1840. ápr. 27. 36 Katona József. Társalkodó 1840. máj. 27. 37 T. Erdélyi Ilona: KJ műveinek első kiadási tervéről. Forrás 1991. 11. sz. 59-65. Lehetségesnek tartja, hogy Döbrentei Gábor vagy Toldy Ferenc - a Tudós Társaság titkárai - akadályozták meg a kiadás támogatását. Toldy Ferenc 1847-ben Szilády Károly kecskeméti nyomdásztól érdeklődött Katona kiadatlan kéziratai felől. L. Kérdőjelek 23-25. 38 Horváth XIV. 44
