Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Győri László: A falu hangjai; A rossz liszt; Tátorján (versek)
Győri László A falu hangjai Rönkön ülök a farakás mögött megszokott, régi rejtekhelyemen. Hasadozó, fekete, régi rönk, de jó vastag, hogy kényelmes legyen. Nem éppen karosszék, de szép időt megélt, egymáshoz értünk, és ha nem is az, akkor is éppen az nekem. Jobbról tűzifa lomha tönkjei takarják el a kertet, a falut, hallgatom, ahogy elmegy valaki, hallom, ahogy nyílik, a kaput, a sánta asszony botját odaki. De sokat koppan, mire hazajut! Hallom a csődört, ahogy körbe fut nyihogva, mint a halál lovai. És hallom, ahogy elkerengenek a túlvilágok mind kiömleni. Három közmunkás éppen erre megy, a némaságuk hanggal van teli, azt mondja, hallom, az is rejtve peng: minek halni? De élni rettegek. Hallom őket, a falu hangjait, külön ugyan sohase figyelem, de akkor is mind ideérkezik belém akadva rejtekhelyemen. Nyár van, jó idő, amely ha kinyit, kopasz közökre egy-egy új ütem tolul erre-amarra hirtelen. Hallom őket a zárójel mögül, ahol becsukva én is jel vagyok, és hallom egyre észrevétlenül, a nyomorék nő amint elkopog, 30
